Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Pap István: Szállítás, anyagmozgatás és eszközei Nagykőrösön (adatközlés)

ugyanúgy melégfen húzták á ráfot mint a kocsikerékre. A vasalása hasonlóan díszes volt mint a parasztkocsié. A saraglyás taligát ugyanúgy zöldre, vasalását feketére festették mint az igáskocsit. Az elejére gyakran még a tulajdonos kezdőbetűit is ráfestették. Készült könnyebb és erősebb változatban. Ez attól függött, hogy a használója férfi lesz vagy nő. A saraglyás taliga csak a városi gazdaságokban volt elterjedve. Nemcsak a lóval nem rendelkező gazdaságokban, hanem mindegyikben. A mó^dosabb parasztemberek-asszonyok sem szégyenlették a használatát, ha rövidebb távolságra kisebb mennyiséget kellett szállítani. Egy zsák gabonáért, vagy egy nagy kas saláta szállításáért nem volt érdemes a lovakat befogni. Ilyenkor a taligát vették használatba. Az ömlesztett áru kivételével mindent lehetett vele szállítani. Elsősorban zöldség-gyümölcs szállítására használták a szőlő és a lakóház, illetve a lakás és a piac között. A piac egyik része a taligásoknak volt fenntartva, ez volt a taligás piac. Teherbírása 70—80 kg volt. 1 zsák gabona, 2—3 láda, 2 kisebb vagy egy nagy salátás kas képezett 1 rakományt. A lóval nem rendelkező termelők kora tavasztól késő őszig naponta ezzel jártak a szőlőbe. Mindig volt valami szállítani való. ök voltak a taligás parasztok. Nagyobb súly szállításánál a terhelőt használták. Ez laposszíjból vagy gurniból készült. A két végét amelyet hurokra képeztek ráakasztották a taliga két szarvára, majd a vallon-nyakon átvetve használták. így a súly jelentős része a vállra nehezedett és nem karral kellett az egészet emelni. Az 1960-as években a használata ismét fellendült a kocs-ló leadása után, de azóta fokozatosan kiszorul a használatból. Rövid ideig a kétkerekű kocsi helyettesítette, de ma már a munkagépek és a személygépkocsi-utáni utók segítségével szállítanak a kistermelők. IGAERÖVEL VALÖ SZÁLLÍTÁSOK ÉS EZEK ESZKÖZEI Vontatás Széna vontatás: A széna betakarításánál alkalmazták. A kaszáló területén 5—6 petrencét összehordtak és összerakták egy „vontató"-ba. A vontató súlya 4—5 mázsa lehetett. Ezt vontatták be a szérűre a kazalrakáshoz. A vontatás petrencerúd segítségével ment. A petrencerudat a vontató alá dugták, a vontatót körülvették nagykötéllel úgy, hogy a petrencerúd mindkét végére rácsavarták és az elejére ráerősítettek egy hámfát. Ezzel indulhatott is a vontatás. Hátulról villával segítették. Ha nem volt a vontató lenyomkodva alig maradt a szénából a fenékben. Nagyobb vontatók esetében kisefát kötöttek a vontató elé és így már két lovat lehetett elébe fogni. Ezt a szállítási módot olyan helyeken alkalmazták ahol a szérű a gyepterülethez csatlakozott. A széna csak a száraz gyepen csúszott. A vontatással gyorsabban és kevesebb munkával lehetett a szénát beszállítani mint kocsival. :< Korcsolya •".: •.-. r Ez a szállítási mód ma is ismert csak más a megnevezése. Szánkónak, vagy ha vasból készült csúszólapnak nevezik. A korcsolya létrához hasonlítható, amit az emberek maguk készítettek. Másfél-kettő méter hosszú volt és szélesebb mint a létra. Ez lehetett bedeszkázott vagy csak záp fogta össze a két gerendát. A zá121