Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Pap István: Szállítás, anyagmozgatás és eszközei Nagykőrösön (adatközlés)

télben. Ezt „péváskas"-ba rakták felpúpozva, az egyik füléhez a hátalókötelet odahurkolták, a másik fülébe belebújtatták és hátravéve a kötél leszorította a rakományt. Ezeket a szállítási módokat" a tanyákon alkalmazták a közeli szérűkről az istállóig szállították ilyen formában a szálas takarmányt. Tűzifa hátalása: Eszköze a hátalókötél, de ezzel csak összekötik a fát, a két láb amelyet belekötnek a rakományba, segít a szállításban. Részletes leírása megtalálható az „Erdőművelés" című dolgozatban. Batyuzás A múlt században elmaradt a használata, illetve az ilyen módon történő szállítás. A XX. század elején még benne volt a „hátalóabrosz" a lányok kiházasításában (a stafírungban). Ez azt bizonyítja, hogy valaha általános volt a batyuzás az asszonyok körében. Pétrencézés A széna betakarításánál és a nyomtatásnál általánosan alkalmazták a petrencézést. A cséplőgépek nem voltak elevátorral felszerelve itt is petrencerúddal hordták a szalmát a csúszótól a kazalra. A petrencerúd 4,5—5 méter hosszú egyik végén kihegyezett akácfarúd. Használata úgy történik, hogy a halomba összerakott szálasanyag, a petrence alá dugják a talaj mentén. Egyik ember a másiknak szemben állva. Az egyik rúdra vékony kötél van kötve, ezt átdobva átlósan a másik pétréncerúdra csavarva vihetŐVé válik a petrence, melynek a súlya 80—,100 kg. Tragacs Ma is használatos az építőiparban csak saraglyának nevezik. A gazdaságokban a szőlő munkáinál használtak. Elsősorban az Öregszőlőkben ahol a fák miatt lovaskocsival nem tudták a trágyát bevinni a sorközökbe ezzel hordták be. Olykor a gyümölcs kihordásánál is igénybe vették. Legtöbbször házilag készítették, de a bognárok is vállalkoztak a legyártására. A bognár által készített tragacsnak szépen ívelt szarva volt. Ládás taliga Nyárfából készítették a taligások. Annyiban tért el a mai kubikos taligától, hogy nem volt lába és a „ládája" jóval hosszabb volt. A taligás iparosember volt (pl. Donát taligás a Mintakert utcában). Nyárfarönkből kézzel fűrészelték a hozzávaló deszkát. Az erre készült gödör fölé rögzítették a rönköt és egyik ember a gödörben, a másik fenn a rönkön állva húzták a fűrészt. A ládástaligát trágyaszállításra használták az istállóból a trágyarakásig. Ritkán a veremtől a répát esetleg a szérűről szalmát is szállítottak vele. Csak az udvaron az istálló körül használták. Alig volt benne vas, ez a két oldalt összekötő 2 db gömbvasból és a kerékre szögelt abroncsból állt. Saraglyás taliga ' i A fa részeket bognárok készítették, a vasalása kovács munka volt. Az ívesen- kiképzett 2 szarv folytatása képezi a gerendákat. A 2 gerendát 5 záp fogja össze. A két gerenda első részére van szerelve a kerék. Az 5 keresztzápot még 2 db hosszúzáp keresztez. A kerék mögött csatlakozik a gerendához a saraglya. A két saraglyaszárat 3 vízszinteszáp köti össze. A vízszintes zápokat 2 vékonyabb függőleges záp köti össze. A rakfelület szarv felöli végénél találjuk a laposvásból készített 2 db lábat. A taliga a keréken és a két. lábán áll. Kerekére ;Ш