Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Hála József: Emberi erővel mozgatott kerekes és csúszó járművek Perőcsényben

mesztenek nagy mennyiségben. E gyümölcsök szállításához is elengedhetetlenek az emberi erővel mozgatott kerekes járművek. A Börzsöny hegységben az 1970-es évek elején kezdtem néprajzi adatokat gyűjteni. Munkámat abban az időben IKVAI Nándor segítette és támogatta. Dolgozatomat az ö emlékének ajánlom. KEREKES JÁRMÜVEK A rakoncás kiskocsi A négykerekű rakoncás kiskocsi (1—6. ábra) fő elemeiben és azok elnevezésében megegyezik az állati erővel vontatott kocsik és szekerek szerkezetével és egyes részeinek elnevezésével (4—5. ábra), azoknak egyszerűsített, kisméretű változata. Ez a jármű a méretbeli különbségeken kívül több másban is különbözik a nagy kocsiktól és szekerektől. Pl. nincsenek ódaíai, nem íőcsösek, hanem rakoncásak (Perőcsényben a múltban főleg Zőcsös kocsikat és szekereket használtak, de ha gyönge volt a befogó, hogy könnyebben tudja húzni, néha rakoncákkal látták el e járműveket), kerekeik nem küllősek, hanem tömörek, nincs saraglyáiuk és fene kdeszká juk és tengőjük (tengelyük) nem vasból, hanem fából van. A szegény ember szekerének is nevezett jármű szinte teljesen fából készült, csak néhány vas alkatrész és tartozék (néhány csavar, tengőszög, nyújtókarika, abroncs a kerekeken, kerékkötő lánc) van rajta. A rakoncás kiskocsi többféle fából készült, pl. a kerekeit tölgyfából, vagy (leginkább) bükkfából, a tengőt akácfából, a szárnyat tölgyfából, vagy akácfából, a rafconcákat akácfából, a rudat juharfából csinálták. E szállító járművek egyes példányainak méreteiben csak kis különbségek vannak. Az általam lemért, Koczó Bálint és Darányi Lajos tulajdonában lévő kocsik jellemző adatai a következők. Magasságuk a földtől a rakoncák felső végéig: 105 és 100 cm, szélességük: 78 és 75 cm, а nyújtó hossza: 180 és 150 cm, a rúd hossza: 160 és 150 cm, a hátsó kerekek átmérője: 50 és 35 cm, az első kerekek átmérője: 42 és 30 cm. A rakoncás kiskocsit a múltban általában azok használták, akiknek nem voltak befogóik (innen a szegény ember szekere elnevezés), de az igaerővel rendelkező gazdák közül is többnek a tulajdonában volt ilyen jármű, ősszel, /crumpliásáskor hazavittek vele 2—3 zsák krumplit, vagy 1—1 térés (forduló) kukoricát, a disznóknak tököt (ilyenkor a rakoncák mellé hosszában egy-egy rudat tettek és ezekre helyezték el keresztben a zsákokat), de leginkább fahordásra használták. A férfiak rendszeresen hordtak az erdőből tüzelésre használt ág fát, száradékot, száradékf át, gally fát (6. ábra) és ha szükség volt rá, keríteni valót (fönnálló, vagy állított kerítés, illetve fonott kerítés készítésére használt fát és veszszőt). À tűzifáért 3—4 km távolságra is elmentek, leginkább a Vörösharaszt, a Hát út, a Fölső Kovács-pallag, az Akó kútja, а Világos-paüag és,az Aszaló nevű érdőrészeket keresték fel. A fát általában engedély nélkül szedték. Ezt többnyire, elnézték nekik, de ha az erdész szigorú volt és felírta a nevüket, akkor fizetni kellett érte, vagy napot kellett szógáni, vagyis az ellenértéket ledolgoztatták velük (facsemetét ültettek és kapáltak stb.). Előre is befizethették a pénzt, *00