Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Hála József: Emberi erővel mozgatott kerekes és csúszó járművek Perőcsényben

HÁLA JÓZSEF EMBERI ERŐVEL MOZGATOTT KEREKES ÉS CSÜSZÖ JÁRMÜVEK PERŐCSÉNYBEN BEVEZETÉS A Börzsöny hegységi falvak lakóinak teherhordó, szállító eszközeiről és módszereiről már több dolgozat született. Többen írtak a hátikasról,

1 a bazárkáról,

2 a kelepcéről (hajdivánról)

3 és a román szánkóról^ de az emberi erővel mozgatott kerekes és csúszó járművekre (a román szánkó kivételével

5

) ez idáig csak kevés figyelmet fordítottak a kutatók.

6 Dolgozatomban ez utóbbiakat mutatom be a Pest megye északi részén, a Börzsöny nyugati lábainál fekvő, mintegy hatszáz (többségében református vallású) fő által lakott Perőcsény faluból. Az adatokat 1990-ben és 1991-ben gyűjtöttem. Perőcsényben ma is az egyik legfontosabb teherhordó eszköz a bernecebarátiak és a nagybörzsönyiek által készített és az utóbbi húsz évben a Nógrád megyei Hugyagról, Radies József „kosárfonó kisiparos"-tól is beszerzett hátikas, amelyet leginkább nők használnak. Emellett a főleg férfiak által tolt, vagy vontatott, egy, két, illetve négy kerékkel ellátott kerekes járművek a jellemzőek. Ezek régi és újabb típusait és változatait tavasztól őszig használják, télen a gyalogszánkó és a román szánkó a leginkább alkalmazott szállító eszköz. Perőcsényben emberi erővel mozgatott kerekes járműveket régen is használtak, de ezek száma az utóbbi évtizedekben megszaporodott. Ennek a legfőbb oka az, hogy az 1962-ben megalakult termelőszövetkezet megfosztotta a gazdákat a szekerektől, kocsiktól és a befogóktól (igás állatoktól). Jellemző, hogy a faluban jelenleg ló nincs, mindössze két tehénfogatot és két szamárfogatot használnak és egy traktor van magántulajdonban. Az emberi erővel mozgatott kerekes járművek szinte egy portáról sem hiányoznak, sőt egy-egy háznál több példány és többféle típus is megtalálható belőlük. Ezekkel járnák a háztáji és bérelt földekre, a pincékhez, az erdőre és kisebb terheket ezekkel szállítanak a falun belül is. Perőcsény legfontosabb terményei közé tartoznak a bogyós gyümölcsök (ribizli, málna), amelyeket az 1950-es évek eleje óta ter1 GÖNYEY Sándor, 1940. 232—233.; ERDÉLYI Zoltán, 1956/a. 121—122, 141—142., 1965.; PALÁDI-KOVÁCS Attila, 1973/b 512—515, 519., 1979/b 490—491.; IKVAI Nándor; 1977/a 207, 208, 210., 1977/b 637—638.; SZABÓ István— SZABÖ László, 1977. 88—89. 2 ERDÉLYI Zoltán, 1956/a 114—121., 1956/b.; ERDÉLYINÉ FEHÉR Jolán, 1957. 285.; PALÁDI-KOVÁCS Attila, 1973/b 512—515., 1977. 236—237.; GUNDA Béla, 1981. 11—12,20. 3 GÖNYEY Sándor, 1936.; PALÁDI-KOVÁCS Attila, 1973/b 512—515., 1979/a 395— 396. 4 GÖNYEY Sándor, 1940. 232, 233, 234.; ERDÉLYI Zoltán, 1958.; INDRA Erika, 1967. 30—32.; K. KOVÁCS László, 1979. 332. 5 A román szánkó alapos és részletes bemutatását ERDÉLYI Zoltánnak (1958) köszönhetjük. 6 A kerekes járművekről INDRA Erika (1967. 32—37.), a gyalogszánkóról és használatáról ERDÉLYI Zoltán (1958. 395—396.), SZABÓ István—SZABÓ László (1977. 76, 82.) és IKVAI Nándor (1977/a 206, 209.) írt. m