Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Kocsis Gyula: Molnárok, és malombirtokosok a XIX. században Cegléden

föld- ipa- nyo- ker- ösztelen ros mási tes" szes a háztartásfők %-a a malmosgazdák %-a 1799/1800 malmosgazdák birtokolják a pálinkaüstök %-át egy malmosgazda szőlőbirtoka átlagosan kapás területű db 47 8 24 21 1522 24 17 10 51 29 3 1,5 0 15 65 2,8 0,4 4,3 4,6 1337 a háztartásfők %-a a malmosgazdák %-a 1840/1841 malmosgazdák birtokolják a pálinkaüstök %-át egy malmosgazda szőlőbirtoka átlagosan hold területű 46 17 20 16 3005 22 31 6 40 63 11 6 1 21 61 3,8 1,8 1 3,5 1442,5 A SZŐLŐSGAZDÁK JÖVEDELEMFORRÁSAINAK MEGOSZLÁSA fél évszázaddal korábbi elődei. Ez elsősorban a telkiállományuk növekedésében mutatkozik meg, valamint abban, hogy jelentős számú juhot tartanak. Az 1780-as években az egész- és nagyobb telket birtoklók között is ritka volt a malomtulajdonos (minden tizenhatodiknak volt malma). Ezzel szemben az 1830-as évekre az ehhez a réteghez tartozó minden harmadik gazdaságban öszszeírták a malmot. (Az egész- és nagyobb telket birtoklók száma a két időpont között mintegy egyharmaddal csökkent.) Azt mondhatjuk tehát, hogy erre az időre a gazdagparaszti háztartásokhoz hozzátartozott a szárazmalom, amellyel részint — a saját gazdaság — háztartás számára őrölve — tekintélyes mennyiségű vámot takaríthattak meg, részint malom vám jövedelmet szerezhettek. A dolgozat célja kideríteni, hogy a szárazmalom birtoklása kifejezője-e valamilyen, a hagyományos paraszti gazdálkodás körforgásán túlmutató, „vállalkozói" magatartásnak. A fenti elemzések erre utaló jeleit továbbiakkal egészíthetjük ki. A jobbágytelek hasznain kívüli jövedelemforrások (szőlő, pálinkaüst) vizsgálata jelentős eltérést mutat a XVIII. század vége és az 1840-es évek eleje között. (3. sz. táblázat). A földtelenek (házas zsellérek) és az (úrbériség szempontjából szintén házas zsellér) iparosok csoportjában ezen jövedelemforrások birtoklása jelentős arányban nőtt és hasonló tendencia figyelhető meg a legtehetősebbek körében is. A helyi társadalom két szélső pólusán elhelyezkedő csoportnak a kérvényben is kifejezésre jutó közös érdeke „vállalkozói magatartása" majd az 1860-as években válik el egymástól. Akkor, amikor a vagyonos malmosgazdák egy része a kapitalista iparfejlődés által biztosított lehetőséggel élve gőzmalom rt.-t alapít, kihúzva ezzel a talajt a továbblépésre anyagi okok miatt képtelen társaik lába alól. 86