Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Kocsis Gyula: Molnárok, és malombirtokosok a XIX. században Cegléden

ADATTÁR A MALOMTULAJDONOSOK KÉRVÉNYE „Mintegy 17000 főre lehet tenni városunk népességét, melly a beőrlött ga­bonát rendesen (azaz rendszerint K. Gy.) megemészti, mellyhez képest kitsi­nyeket és nagyokat egy számban vévén; átallyába közép számítással nem lehet egy személy egész évi élelmére többet venni 10 véka gabonánál, de még ennek is ötöd része vidéki vízimalmokban úgymint Űjszászon, Nagykátán, Szolnok­ban és Soroksáron őröltetik meg, mert az ollyan földmíves gazda, kinek cse­lédjei s munkássai számossága miatt 80 — 100 — 150 s 200 véka gabona beőrlé­sére van szüksége, nem sanyargatja jószágát száraz malomban való őrléssel, ha­nem viszi gabonáját az elébb nevezett vidéki vizi malmokba. E felett a város­ban maradott gabonából a Mlgos Uradalom két vizi malma, — melly egyedül kiapadhatatlan forrásvíz folyásán fekszik, leghamarább megindul, ellenben leg­későbben szűnik meg forogni — tavaszi és őszi forgásaival beőről 6000 vékát, mi szerint a jobbágyi malmokra csak 130.000 (! helyesen 110.000) véka marad őrölhető. Ezen beőrőlhető mennyiséget 82 malom között átallyában felosztván egy malom őrölhet 1585 (és) 15/40 vékát, mellyből 14dikével minden malomra 113 s valami kis rész véka vám esik, ebből azonban a molnároknak ki kell adni a negyed részt, melly után a tulajdonosoknak 85 véka maradna rész szerént búzában, rész szerént árpában és kukoricában, mert a szegényebbek ezzel is élni kenteiének ön jólelkűségére hagyatik tehát az őrlőnek kiadni, vagy ki nem adni a vámot, minél fogva egy jó szárazmalom keresete évenként csak 70—75, legfeljebb csak 80 véka gabonában állapodik meg, ennek ára középszá­mítással vékája 45xrban vétetvén 60 vcforintot tészen." „Egy száraz malom építése kerül egyszeri készülettel 1500 ve ftba s azon anyagok tartósságát véve, mellyeket időszakonként se igazítani, se újí­tani nem kell eltart egy malom 30 esztendeig oly móddal, hogy a bele ruházott tőkén f elyül még a következő költségéket kell tenni : a) 30 év alatt a tetőt, légyen az akár zsindelyes, akár nádas (:mert csere­pes tető városunkban ekkoráig nem létez:) háromszor kell kiigazítani azon te­temes hibáiból, mellyeket abban részint az idő viszontagsága részint a nagy mozgással járó mű rengetése okozott; illy tetőjavítás kerül minden egyes eset­ben 20 ve ftba, háromszor tehát 60 ve ftba b) a malom tölgy oszlopai, melly ek 11 számmal vágynak, eltartanak a föld­ben 20 esztendeig — mi után helyükbe egészen újakat kell állítani. Ezen osz­lapok darabja 15 ve ft, összves áruk 165 ft, de mivel az elkorhadt oszlopok, da­rabja megérvén 2 ft 30 xrt más használatra, ezekből 27 ft 30 xr megtérül, ez alkalommali költség lesz 137 ft 30 xr. Azonban az új oszlopok csak a feltett el­tartási 30 évekből még hátra levő 10 évekig állandván ekkor fele használat­ban vannak, s darabjuk megér 7 ft 30 xrt; melly ár szerint a bejövő summát 82 ft 30 xrt, mint némelly részben megtérült újítási költséget az elébbi 137 ft 30 xrból levonván marad oszlop újítási költség 55 ve ft c) a malom használatának 15dik évében újítani kell a köveket, mind az alsót, mind a felsőt, mellynék párja 100 ve ft felkészítése pedig kerül 20 ve ft d) 30 év alatt a malmot háromszor kell újrafogazni, egyszeri fogazásra 200 darab somfa, száza 8 ftjával 16 ft, a munka 10 ft — tészen 26 ftot; de az el­kopott régi fogak, mint csupán tűzre használhatók újdonani áruknak 1/20 ré­87

Next

/
Thumbnails
Contents