Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Kocsis Gyula: Molnárok, és malombirtokosok a XIX. században Cegléden
Őrlési teljesítményét is megtalálhatjuk. E szerint „.. .a szárazmalomban az őrlés legalább 4—5 óránként felváltott erős lovakkal történik ... képes megőrölni 24 óránként 36 ausztriai mérőt." 22 Egy szárazmalom ideális körülmények közötti maximális teljesítménye tehát napi 76,8 véka, azaz óránként 3,2 véka. 23 Egy személy egész évi kenyérgabona szükségletét, 3,5 mázsát, azaz 17,3 vékát (34 iccéset) egy szárazmalom tehát 5—6 óra alatt volt képes megőrölni. (Ha a kérvénynek a 10 véka/személy adatát elfogadjuk, akkor 3—4 órával kell számolnunk.) A mezőváros lélekszámának és a működő malmok számának ismeretében már könnyű kiszámolni az egy-egy malomra átlagosan jutó őr ölni való mennyiségét, a malom keresetét, jövedelmezőségét. A malmok számának megállapítására a XVIII. század közepe óta megszakítatlan sorozatban meglévő dikális összeírások látszanak a legalkalmasabbnak. Így van ez akkor is, ha fel kell tételeznünk, hogy nem minden malom található a jobbágy telket művelő ceglédi armalista nemesek közül több malomtulajdonos a jobbágytelket művlő ceglédi armalista nemesek közül több malomtulajdonos is aláírta (Ns. Seres Sámuel és József, Ns. Kapu István és József), de ők nem találhatók az az évi dikális összeírásban. Az 1841-ben datált kérvény pedig 82 malmot említ, de az ez évi összeírásban csak 66 található. Az adózás szétosztása céljából készített összeírásban ugyanis nemcsak az armalisták malmai nem szerepeltek, hanem valószínűleg azok sem, amelyek megromlott állapotuk miatt huzamosabb ideig nem őröltek, nem kerestek. A forrás azonban a kétségtelenül meglévő pontatlanságok ellenére is lehetővé teszi, hogy a malmok számának növekedését évről évre figyelemmel kísérjük, valamint a malmosgazdák gazdaságáról képet kapjunk. Az első magyarországi népszámlálás időszakában az 1786/87. adózási évben 18 malmot (száraz- és vízimalmot) vettek adó alá a dikális összeírásban. A fentebb ismertetett népszámlálási adat alapján kiszámítva 137 950 vékányi volt a kenyérgabona szükséglete a város lakosainak. Egy malomra tehát átlagosan 7664 vékányi őrölni való jutott. Az ugyancsak fent kiszámított 76,8 véka/24 óra teljesítményt alapul véve a malmok évi száz napon keresztül éjjel-nappal folyamatosan őrölhettek. Mivel az éjszakai órákban valószínűleg nem folytatták az őrlést a napok számát megduplázhatjuk és azt mondhatjuk, hogy az esztendő mintegy kétharmad részében volt munkájuk a malmoknak, amelyek tehát biztos és nem csekély jövedelemforrást jelenthettek. A XIX. század eleji évekre utal vissza Dienes István református molnár tanúvallomása, mely szerint „... 18 esztendeje mint molnár legény szolgált Ns. Szalay Istványnál amidőn az Cseh Andrásné vízi malmát és Marótsik Jánosnak szárazmalmát bírta. Egy évben tsupán a vízimalombúi 80 véka vám búzája esett... ezen kívül említett gazdája szakványba is ment a cselédjeivel.. ." 24 Bizonyára a jó jövedelmezőség is szerepet játszott abban, hogy az 1830-as évek végére az adózás alá vett malmok száma 66-ra növekedett. Azt mondhatjuk tehát, hogy szinte évente egy-egy malommal több működött a városban. A lakosság azonban nem növekedett olyan arányban, mint a malmok száma, teljesítőképessége. Így 1841-re a 282 509 vékányi szükséglet már átlagosan csak 4280 vékányi (ha 82 malommal számolunk, akkor 3445 vékányi) őrölnivalót jelentett, azaz mintegy 112 napnyi munkát biz22 Lásd a 2. sz. jegyzetet. 23 A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban végzett kísérlet során 70—80 kg búzát tudtak megőrölni egy óra alatt a vámosoroszi szárazmalomban. (Kecskés Péter szíves közlése.) Ez a mennyiség 2,4—2,7 vékának felel meg, tehát kis eltéréssel igazolja a forrás adatai alapján számított teljesítményt. 24 PML NkO Cegléd mezőváros lta. V. 2.c. 3. kötet 81
