Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Kocsis Gyula: Molnárok, és malombirtokosok a XIX. században Cegléden

tosított a malmok számára. A malmosgazdák mindennapi tapasztalata tehát csakugyan a kereseti lehetőségeik szűkülése lehetett, és emaitt is érzékenyen érinthette őket a malomtaxa felemelése. Azt is látnunk kell azonban, hogy a vámot az őrletők természetben fizették, és így a malmok jövedelmének pénzbeli értéke is igen változó volt. Az 1839. január 20-án aláírt kérvényben 45 váltókrajcárral számították a gabona vékájának átlagos árát. Kéziratos gazdasági feljegyzések viszont ennél jóval magasabb összeget írnak: „1840 dik esztendőben búza fél termés volt, árpa igen kevés volt, kukoritza kevés volt, bor is kevés volt, zab is kevés volt, kender se volt. 1841dik esztendőben volt szűk termés, úgy hogy drága volt minden. 1842dik esztendőben tavaszkor volt drága az gabona. Búza ára volt 10 vagy 12 forint (mérője) árpa ára volt egy mérő 5 forint HO garas, zab volt mérője 4 forint 10 garas, kukorica egy mérő 6 forint 10 garas.. ,"

25 A rossz termés miatti ikevés gabona magas ára növelte a nialmosgazdák jövedelmét, mert a pénzzel fizetendő árúk, szolgáltatások árai (pl. iparos munkát, készítvények árai) kisebb mértékben növekedtek, mint a gabonáé. Még a kérvényben kimutatott 60 ftos jövedelem is körülbelül felért egy béres egész évi keresetével.

26 A fenti számításokkal megítélésem szerint sikerült igazolnom, hogy hasznot hajtó vállalkozás volt a malomtartás. A dikális összeírások alapján módunk nyílik annak megvizsgálására is, hogy a város lakosságának különféle rétegei mennyire éltek ezzel a lehetőséggel. A mezővárosi társadalom főbb rétegeinek százalék arányát és ezen aránynak a változásait Szabó Attila munkájában közölt adatsorok alapján tudjuk megfigyelni.

27 E szerint a telkes jobbágy háztartások aránya 1787 és 1846 között 57%-ról 32%-ra csökkent, a házas zselléreké 30%-ról 48%-ra, a hazátlan zselléreké 13%-ról 20%-ra nőtt. A két időpont között eltelt mintegy 60 esztendő alatt a népesség növekedési aránya 187%-os volt. 1787/88-ban tizenkilenc háztartásfő tulajdonában lévő 18 (vízi- és száraz-) malmot vettek adó alá. Ezek kéthatod része (6 darab) zsellér háztartásfő birtokában volt, háromhatodát pedig (fél- vagy ennél nagyobb telekhányaddal rendelkező) jobbágygazdáknál írták össze. A malmok egy hatodát pedig a negyedtelkes, illetve ennél kisebb birtokú úrbéresek mondhattak magukénak. (1. sz. táblázat) A malombirtokos zsellérek közül kettő mesterség után is adózott, tehát valószínűleg tanult molnárok voltak. Az ő háztartásukban további vagyontárgyakat (szőlőt, állatállományt, pálinkafőző üstöt) nem is vették adó alá. ők tehát „igazi" iparosok voltak, tanult mesterségüket űzték, agrártevékenységből származó jövedelmük (valószínűleg) nem volt. Feltehetőleg szintén molnár volt az egyik nyolcadtelkes malomtulajdonos is. További egy házas zsellérként feljegyzett malmosgazda (ifj. Csurgai Ferenc)

28 kereskedést folytatott, több lova, valamint 75 juha is volt. Zsellérállapota, földtelensége ellenére is jelentős vagyonnal rendelkezhetett Terényi Pál is, akinek 6 kapás szőlejét, malmát, pálinkafőző 25 CKMA 1840—81. Csurgai Ferenc gazdasági naplója. A napló gabonaeladási adatai alapján számolva 1 véka búza ára valamivel 3 vcft fölött volt. 26 CKMA 1840—81. „1840-dik esztendőre megfogadtam Bognár Jozsepet béresnek. Az bére 20 forint, vócos bunda, két pár csizma, egyik pár új, a másik fejelés. Két pár fehér ruha, kalap, egy kocsi gané." CS. F. a sorshúzáson regrutának kihúzott fia helyett „... 1841-ben fogadtam Moritz Jozsepet katonának... Az bére 225vcft..." volt, azaz egy szárazmalom négyévi keresete. A cselédbérekre lásd Máté Bertalan 1987. munkájában felsorolt adatokat. 27 SZABÓ Attila, 1985. 22. p. 28 KOCSIS Gyula, 1987. 82