Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Kocsis Gyula: Molnárok, és malombirtokosok a XIX. században Cegléden
futotta volna a vámból. 15 A szárazmalmok keresete ugyan jelentősen elmaradhatott ettől, de egy 1824-es tanúvallomás szerint az egyik felesben bírt szárazmalom „... ezen esztendőben csak búzát keresett 120 vékát, árpát, kukoricát mennyit keresett nem tudhatja, mert soha fel nem rótták, csak úgy csupronként osztották el." 16 Ez 1680 vékányi búza őrlését jelentette, azaz csak magából búzából majdnem száz vékával többet, mint a kérvényezők által becsült összes teljesítmény, igaz a tanúskodó ezt a mennyiséget kiemelkedőnek értékelte. 1832ben a városi szárazmalom bérleti díja volt 114 véka „élet", ami 1596 vékányi megőrölt gabona után járó vám mennyiségével egyenlő, és körülbelül megfelel a kérvényben leírt mennyiségnek, de szintén nem tartalmazza az őrlést végző molnár munkadíját, hasznát. 17 Valószínűnek tarthatjuk, hogy ehhez a bérleti díjhoz arányítottak a kérvényben feltüntetett mennyiséget is. A malomtartás jövedelmezőségét bizonyítja az alábbi eset is: Vida István helybeli lakos Ns. Kapu János örököseinek vízimalmát haszonbérbe vette a gyámapától évi 345 váltócédula-forintért, majd rögtön továbbadta alhaszonbérbe 365 forintért. 18 Ez az összeg hatszorosa a szárazmalmok kérvényben feltüntetett keresetének, de nem gondolhatjuk, hogy a vízimalmok keresete ennyivel több lehetett. Majdnem bizonyosnak tarthatjuk tehát, hogy a kérvényező szárazmalom tulajdonosok nem kevéssé alábecsülték „ipari üzemeik" keresetét. Ez arra int, hogy a kérvénynek azon állításait is kritikával kezeljük, amelyek a Ceglédtől 40—60 km-re levő települések vízimalmaiban történő nagy mennyiségű őrletésről szólnak. A korszak útviszonyai miatt nem sokkal kisebb teher lehetett az állatok számára 30—40 vékányi gabona ilyen távolságra történő szállítása, mint megőrlése a szárazmalomban. Valószínűleg inkább arról lehetett szó, hogy amikor a ceglédi gazdák kisebb teherrel valamilyen más ügyben jártak a vízimalmokkal rendelkező településeken egy-egy zsák gabonát alkalomszerűen megőröltettek. A malomépítés költségeit 1500 vcftban jelölték meg a malmosgazdák és az ingatlanok adásvételét rögzítő jegyzőkönyv szerint az 1848. márciusa előtt eladott két szárazmalom közül az egyik pontosan ennyiért cserélt gazdát, míg a másik, valószínűleg rosszabb állapotú csak 1010 ftot ért. Ezekből a jegyzőkönyvekből azt is megállapíthatjuk, hogy egy jó karban lévő szárazmalom értéke megfelelt 1/8 teleknyi föld árának. (A jobbágytelek terjedelme Cegléden 93 hold volt.) 19 Nagy István molnármester (de malma nem volt) 1838-ban felvett hagyatéki leltárából is láthatjuk, hogy a malom nagy értéket képviselt. Nagy István ingatlanainak, közte elég nagy szőlejének összes értéke egy malom árának felét tette ki. Jól felszerelt műhelyének, 80 tételből álló szerszámkészletének összes értéke 50 ft 41 krajcár, ami egy szárazmalom éves kereseténél 10 vcft-tal kevesebb volt. 20 A felsorolt malomfelújítási költségeket nem tudjuk más forrásadathoz viszonyítani, mindössze a malomkövek áráról található egy feljegyzés, amely szerint „... egy malomkövet 100 forintokon, egy alsó követ 30 forintokon, ismét egy alsó követ 45 forintokon Szolnak városában vásárolt légyen .. ." 21 A már hivatkozott 1863. évi forrásban nemcsak a malmok számát hanem 15 PML NkO Cegléd mezőváros Ita. V. l.d. 3. doboz 16 PML NkO Cegléd mezőváros lta. V. 2.c. 4. kötet 17 PML NkO Cegléd mezőváros lta. V. l.d. 4. doboz 18 OL С 151 15. csomó 19 PML NkO Cegléd mezőváros lta. V. l.i. 7. kötet 20 PML NkO Cegléd mezőváros lta. V. 5.a. 1838. A leltárt lásd a dolgozat végén. 21 PML NkO Cegléd mezővárot lta. V. 2.c. 6. kötet. 1831. febr. 21. 80
