Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Kocsis Gyula: Molnárok, és malombirtokosok a XIX. században Cegléden

malom életbe lépett már ez idő alatt tökélletesen tudjuk és tapasztaljuk, hogy a jövendőbéli keresetünk általa végképpen megszűnik .. ."

3 A XIX. század utolsó évtizedében pedig a szárazmalmok bekerítését elrendelő képviselő-testületi határozat alóli mentességet kérvényezve az egyik lakos a következőket írta: „... szárazmalmaink jövedelme ma már az utána kivetett jövedelemadót sem képes fedezni, mivel éveken keresztül ritkán, vagy éppen soha sincsenek használatban, s csupán azért hagyjuk fenn, mert — mint régi épületek — azok rövid időn belül maguktól is elpusztulnak.. ."

4 Egy-egy múlt század végi újsághírből úgy tűnik, hogy a pusztulásba emberi kezek is besegítettek, utoljára szerény jövedelemhez — a biztosítás után járó kártérítéshez — juttatva a tulajdonosokat. Legalábbis ezt sejteti a következő újsághír: „Pénteken este 8 órakor G. István déliúti szárazmalma gyulladt ki és égett le... A malom rozzant állapotában biztosítva volt. A tűz keletkezésének oka eddig ismeretlen."

5 A szárazmalmok pusztulásával egy időben szűntek meg a ceglédi határban működött vízimalmok is. A vízi- és szárazmalom építés és működtetés azonban nem volt mindig ilyen veszteséges vállalkozás. A város gyors ütemben növekedő népességének kenyérgabonáját meg kellett őrölni és ez rendszeres jövedelmet biztosított. A XVIII. század végén, a XIX. század első felében szélmalom nem volt a városban, viszont a Gerje vízfolyásán 2 uradalmi, 2 városi tulajdonban lévő vízimalom őrölt, de a lakosok közül is többnek volt vízimalma. A ma jelentéktelennek tűnő vízfolyás város utáni kiszélesedett része a Bedé tó a város malmának volt a vízgyűjtője, s mint ilyen számos vitára adott okot. 1811-ben a mezővárosi tanács sokszori kemény tiltása ellenére „... a Bedében való kenderáztatás alkalmával a behordani szokott hantokkal az azon lévő malomnak a vizét teljesen..." elfogták, eltöltötték. 1824-ben pedig a város Pitli nevű malmát akarták egy másik helyre átszállítani, de a Motsy László mérnök által választott hely a várostól nagyon távol esett, és a malomárok kiásása rengeteg munkával járt volna. Ekkor Tóth József és Török János molnárok azt javasolták, „... mostani helyéről csak kicsit mozdíttassék el, és az árkát mindenütt az aklok szélében ásnák, a víz pedig a Bedé tavába vitetik. így a malom a városhoz is közel lesz (: az olyan szegény embereknek, akik a hátukon viszik az őrletnivalót:), az a cél is teljesül, hogy a városba a víz be ne csapjon, és az alsó ún. Bedé malomnak sem kell a helyéről elmenni."

6 1857-ben a közlegelő elkülönözés során hat lakos malomtavát és malom helyét hagyták ki a közlegelő járandóságból összesen 21,5 hold terjedelemben, pedig már 1821-ben azzal utasította el a tanács a „kisteleki vizén" malomhely kimutatása iránti kérelmét Horváth Mártonnak, hogy nem lehet a malomárokkal a legelőt kétfelé hasítani. 1857-ben a város „pitiés" malma tavának 5, az „alsómalomnál" a Bedé tónak 97 hold volt a kiterjedése. Ez utóbbi azért volt ilyen hatalmas, mert a vizet a rajta keresztül menő vasút miatt nem lehetett összeszorítani.

7 A Gerje vízhozama azonban nem tette egész éven át lehetővé az őrlést. 1806 novemberében a Gerje vizén malmokat bíró gazdák és molnárok tették panaszt Pál János ellen, „... kinek malma legfelső a Gerjén a zsilipjét majd másfél lábbal feljebb emelte, és e miatt a vizet, mellyen már eddig a tavalyi mód szerént régen őrleni lehetett volna, megtartóztatja és ezzel a többi lakosoknak és malmoknak nagy kárára van...". A vízimalmok tehát a csapadéko3 PML NkO Cegléd mezőváros lta. V. 42.c. 63. doboz 4 PML NkO Cegléd rt. város lta. V. 73.b. 5282/1891. 5 „CZEGLÉD" 1884. szept. 21. 6 PML NkO Cegléd mezőváros lta. V. l.b. 1811. május 17. és 1824. július 23. 7 PML NkO Cegléd mezőváros lta. V. l.b. 1821. febr. 16. és V. 42.c. 20. doboz 78