Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Kocsis Gyula: Molnárok, és malombirtokosok a XIX. században Cegléden

sabb időszak beköszöntével, ősszel, valamint a hóolvadás idején a malomtavakban felfogott vízzel gazdálkodva tavasszal, nyár elején voltak képesek őrölni, amint erre az idézett panasz és a malmosgazdák kérvénye is utal.

8 Ez a kérvény volt az, amely a jelen dolgozat megírását inspirálta, pontosabban a kérvénynek az az állítása, hogy a malom tartás nem igazán jövedelmező vállalat — különösen a földesúri kisebb haszonvétel megváltása fejében fizetett éves malomtaxa felemelése óta. A vizsgálat célja természetesen nem az volt, hogy 150 év elteltével cáfolja vagy igazolja az egykori malmosgazdák állításait. Arra úgy is lehetett gondolni, hogy kalkulációt úgy „hajlították", hogy a lehetőséghez képest alátámassza kérésüket. A kalkulációban tükröződő racionalitás, a gazdaságossági számítás volt az, amely azt jelezte, hogy itt talán a ceglédi mezővárosi parasztpolgárságnak valamiféle „vállalkozói magatartása" érhető tetten a XIX. század első felében.

9 A malmosgazdák viszonyainak vizsgálata előtt azonban röviden tekintsük át a város népességének, valamint a népesség kenyérgabona szükségletének alakulását a XVIII. század végétől. A II. József alatt végrehajtott népszámlálás szerint a város jelenlévő tényleges népessége 7974 fő volt.

10 A kérvényt író malmosgazdák pedig 17 000 főre becsülték a lakosságot, valójában azonban mindössze 16 330 volt 1841-ben.

11 A történeti szakirodalomban olvasható vélemények szerint

12 egy személy évi gabonaszükséglete 3,5 q-ra tehető. Ez a mennyiség 17,3 vékát tesz ki (a ceglédi malombérleti szerződésekben használt 34 iccés „törvényes vékával"

13 számolva). A jelenlévő tényleges népesség gabonaszükséglete 1787-ben 137 950 vékára, 1841ben pedig 282 509 vékára tehető a fenti számítás alapján. A kérvényezők azonban mindössze 10 vékás személyenkénti gabonamennyiséggel számoltak, ami 2,02 q-'nak felel meg. A kenyérgabona szükségletnek a szákirodalomban feltételezett, valamint a kérvényezők által kimutatott mennyisége között az eltérés igen jelentős. A létfenntartáshoz szükséges gabona mennyiségét a burgonyafogyasztás is csökkentheti, de nincs ceglédi adatunk a XIX. század első feléből sem a termesztés, sem a fogyasztás nagyságáról. A vizsgált időszakban azonban egyiket sem tarthatjuk jelentősnek, mert a gazdasági feljegyzésekben csak a XIX. század második felében jelenik meg a burgonya.

14 A burgonyafogyasztás nagyobb jelentősége ellen szól az a tény is, hogy a kérvényezők kiemelték a „szegénység" árpa- és kukoricafogyasztását, de a burgonyáról, mint az őílendő mennyiséget csökkentő táplálékról nem tettek említést. Arra sem gondolhatunk, hogy a kásafogyasztás jelentősége miatt kevesebb lett volna az őrölnivaló. Az eltérés okai közül azonban az sem zárható ki, hogy a malmosgazdák alábecsülték az őrlendő mennyiséget, azért, hogy kisebb vám jövedelmet mutathassanak ki. Ezt a lehetőséget támasztja alá, hogy a városi vízimalmokat (2 db-ot) az 1836—38 közötti időszakra összesen évi 760 véka gabona bérleti díjért adták ki, ami 10 640 vékányi gabona megőrlése után járó vám volt. Azonban ha csak ennyit őrölt volna a malom, akkor a bérlőnek még a munkadíjra sem 8 PML NkO Cegléd mezőváros lta. V. l.b. 1806. nov. 29. és V. l.d. 4. doboz 34/1841. alatt található forrás, amelyet a dolgozat végén közlök. 9 A néprajzi kutatás számára a malomépítési és fenntartási költségek publikálása is hasznos lfihßt 10 DÁNYI Dezső—DÁVID Zoltán, 1960. 11 PETRÓCZI Sándor, 1961. 45. p. 12 PERJÉS Géza, 1963. 40—47. p. 13 PML NkO Cegléd mezőváros lta. V. l.d. 3. doboz 14 KOCSIS Gyula, 1987. és 1989. 79