Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Kocsis Gyula: Molnárok, és malombirtokosok a XIX. században Cegléden

KOCSIS GYULA MALMOK, MOLNÁROK ÉS MALOMBIRTOKOSOK A XIX. SZÁZADBAN CEGLÉDEN A ceglédi szárazmalmok címmel közölt egy rajzot az „Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben" című munka 1891-ben megjelent VII. kötete. Kárpáti Aurél, Gungl Ignác gőzmalmi könyvelő fia pedig, gyermekkori emlékeit idézve így írt róluk: „Tűnődve állok meg gondolatban a városkert kavicsos útjain, el-elbámészkodva a készülő artézi kút felszökő deszkatornyán, s látom a vásártér szélén az indián wigwamok módján terpeszkedő csúcsos tetejű szárazmalmot, amelynek fogaskerekét a Sinkáék, Szúnyogék vagy Ságiák lámpáshomlokú pejlovai húzzák körbe-körbe, vigyázatosan, ha az orsó közelébe érnek."

1 Mindkét irodalmi közlés az elmúlás pillanatában állított emléket a XIX. század jellegzetes, a városképet meghatározó épülettípusának, a szárazmalomnak. A városban 1863-ban működő 93 malom közül 82 szárazmalom volt, amelyek főleg az aklokat és a lakóházakat elválasztó széles utak mentén helyezkedtek el.

2 A szárazmalmok jövőtlenségét a gőzmalom működésének megkezdése után hamarosan felismerték a malmosgazdák, amint azt a helytartótanácshoz írott kérvényükben a következőképpen megfogalmazták : „... most midőn a gőz1 Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben VII. kötet 203. p. és Kárpáti A. 1963. 25. p. 2 PML NkO Cegléd mezőváros lta. V. 42.c. 58. doboz 77