Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Füvessy Anikó: A tiszafüredi cserépedények értékesítése a XVIII–XIX. században

zad utolsó évtizedében a millenniumi emlékoszlop és a Bika Szálló építése miatt mintegy 500 méterrel kintebb, a libalegelő területére helyezték át. A legkorábbi időszakra csak halvány nyomok utalnak. így feltételezhetjük, hogy az 1849-es hadiesemények során Áts Sámuel kovácsmester káraként feljegyzett 150 új edény a mester házánál szállításra előkészített kerámiákra utalhat, melynek értékesítésében, mint családtag — az idősebb Katona Nagy Mihály veje volt — segédkezhetett. A föld nélküli Bezerédi Varga Sándornak is ezért lehetett lova, szekere, melynek felszerelése ugyanekkor semmisült meg.

9 A vándor mészárusok hazamenet, üres székereikre pakolva szintén vihettek kisebb mennyiséget árusítás céljára. Cseréként is hozzájuthattak a füredi edényékhez. A Cserépfalun előkerült 1835-ös és 1844-es kerámiák esetében az itteni mészárusok szerepe is számításba jöhet, akik edényárusításáról 1965-ben jegyeztek fel Tiszanánán adatokat.

10 MORVAY Judit a matyók edénykészletét vizsgálva tett említést a fazekasok múlt század végi kövesdi vásáron való aktív részvételéről.

11 Ennék részleteire a fiatalabb Nyúzó Gáspár unokaöccsétől a múlt század utolsó negyedére vonatkozó adatokat sikerült lejegyeznünk. Ebből az derült ki, hogy a fazekasok vagy saját vagy kölcsönigával keresték fel a városokat. Kovács Lajos gyermekkorában, századunk elején hallott a korábbi vásározásokról. Apja, aki Nyuzóné testvére volt, 1902-ben nősült meg és ezután felhagyott a vásározással. ö említette, hogy az idősebb Nyúzó Gáspár nem ícöZcsóraa/ával, hanem saját lovasszekerével kereste fel a vásárokat, kó'Zcsöragával csak 1890-től folyamodtak. Ekkor ugyanis az idősebb, de még csak 40 éves fazekas felhagyott mesterségével. A jó keresetet biztosító években egy kovártányi (16 hold) földet és 2 hold szőlőt vett, és megházasodó fiának adta át házával együtt műhelyét és az ipart. A fazekas a vásár előtti napon faroskasba, szalma közé rakta fel családtagjai segítségével az edényeket. Kora hajnalban, esetenként már éjfél után útnak indultak, és még ugyanazon nap késő estéjére haza is jöttek. Mezőkövesdre például hajnal 2 órakor indultak, és este 8—9 órára már vissza is érkeztek. A környező vásárokon késő tavasztól kora őszig árusították így Nyúzó Gáspár edényeit. Télen raktárra dolgoztak, ök a vásárokon pénzért árusítottak, mivel Nyúzó Gáspárnak volt földje, és azon a termény megtermett. Más fazekasoktól Mezőkövesden azt jegyezték fel, hogy terményért is adták a cserepet, mely a termény fajtájától függően kétszer-háromszor töltötte meg a kiválasztott edényt.

12 Sok helyet felkerestek, túl a Tiszán Mezőkövesdet, Szentistvánt. Ezen az útvonalon Poroszló, Borsodivánka is útba esett. Jártak Egyekre és a csegei hidason átkelve is értékesítették edényeiket Ároktő, Dorogma környékén, továbbá Csegén. Az idősebb Nyuzót a vásárokra hol a fia, hol a felesége kísérte. Fia már nem tartott lovat, hanem sógorával járta a vásárokat.

13 Cs. Kiss Mihályról, Simon Istvánról és Katona Miklósról is úgy tudták unokái, hogy rendszeresen vásározott. Nyúzó Gáspárhoz hasonló területeket jártak 9 KPM tört.-dok. 69. 91. 9. 11. 10 Ifj. KODOLÁNYI János, 1965. 250. 11 MORVAY Judit, 1955. 40. 12 A díszesebbeket másfélszer töltve, az egyszerűbbeket egyszer töltve búzáért, rozsért vették. A gabona ára befolyással volt az edények pénzbeli árára is, így ez nem állandó érték, hanem állandóan változik. 13 Kovács Lajos, 86. é. ref. tiszafüredi lakos adata, 1989. dec. 1. 71