Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Füvessy Anikó: A tiszafüredi cserépedények értékesítése a XVIII–XIX. században

be. A kövesdi vásár Katona Miklósnak mindig emlékezetes volt, mert itt a fazekasok a falu határában bevárták egymást. Hazamenet is biztonságosabb volt, ha több iparos haladt szekérkonvojban. A fazekasok a századvégtől hagytak fel fokozatosan a más települések vásárain való értékesíféssel. 1902-től Nyúzó Gáspár termékeit az edénykereskedők közvetítésével értékesítette. Felesége szerint „már az én időmbe se vót jó ára az edénynek,... Százát mikor hogy adták. Azelőtt volt 7—8 forint is száza. Az én időmbe már csak 5 forint volt száza. Egy katlan edény ára 25—30 forint." A fazekasok arra törekedtek, hogy egy /caíiannyit adjanak el, azért százával nem is értékesítették.

14 Kemenceszám adta el az edényeket Katona Miklós is a századfordulón. Termékeit nagykereskedők vásárolták meg. 1910 körül már csak 20 forintot kapott egy kemencényi edényért.

15 Már ezt megelőzően, a XIX. század második felében a helyi zsidók egyik rétege, a házaló is foglalkozott edénykereskedelemmel. Rubinstein Salamon a 70-es évektől kétlovas szekérrel vándorkereskedett. A felvidéki, főzőfazekakat gyártó központokat is felkereste. Míg felért Gömör megyébe, a füredi edényeket árusította. Visszajövet az ott vásárolt fazekakat értékesítette, a maradékot pedig Füreden árulta. Menye szerint edényes volt a foglalkozása. Katona Miklós, Bodó Mihály és Simon István szomszédságában lakott. Elöregedve, századunk elején hagyott fel a vándorkereskedelemmel.

16 Rokonságának egyik tagja a. századfordulón Mezőkövesdre települt át. Itt szekérrel árusította a füredi edényeket, de rongyért, bőrért és tollért is cserélte.

17 Annak ellenére, hogy Tiszafüreden a tömegtermelés idején messze meghaladta a helyi szükségletet a termelés, a helyi vásárokra más fazekasközpontokból is jöttek árusítani. Ez biztosította a nagyobb választékot, közvetítette az olyan edényeket, melyek készítésére a füredi agyag nem volt alkalmas. A városi tanács a helyi ipar védelmére már 1890-ben olyan rendeletet hozott, hogy a heti vásárokon „Tiszafüreden csakis faedényeket, kas- és kosárfonók

J a tur% cifraedény esek, korsósok és gömörmegyei cserépedényesek jogosultak árulhatni."

18 A heti vásárt a belső piactéren, a mostani Hősök terén tartották, „itt árulják összezsúfolva a cserepet, a szűrt, az apró baromfit, a szemes élelmet, szóval minden létező cikket", míg az országos vásárok alkalmával ezek az árusítások is a nagy vásártéren vannak.

19 1903-ban már arról olvashatunk, hogy a mezőtúri cifraedényesek közül csak azok árusíthatnak, akik házi iparosi minőségüket hatósági bizonyítvánnyal igazolni tudják.

20 Később, a két világháború között is különböző megszigorításokkal igyekeztek a heti piacokról a más települések ipari termékeivel megjelenteket kiszorítani. A fazekasok saját értékesítését a század elejétől szinte teljes egészében átvették az edénykereskedők. A fürediek csupán a helyi piacon jelentek meg egyre egyszerűbb edényeikkel. Erre az időszakra vásárlóikkal nagyrészt megszakadt kapcsolatuk, határidőre és megrendelésre dolgoztak az edénykereskedőknek. 14 KRESZ Mária, 1960. 346. 15 FÜVESSY Anikó, 1979. 211. 16 Róna (Rubinstein) Ané, Dembik Veronika 63. é. izr. tiszafüredi lakos adata 1990. márc. 24. 17 MORVAY Judit, 1955. 38. 18 Tiszafüred és Vidéke, 1890. máj. 21. 19 Tiszafüred és Vidéke, 1894. jún. 21. 20 Tiszafüred és Környéke, 1903. dec 24. 72