Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Hoffmann Tamás: Erdő és kultúrtáj – Európai vázlat

Közép-Európa erdői 900 körül (Schlüter, 1952 után) melyes infrastruktúrája is Nyugat- és Közép-Európában, amelynek működtetéséhez ideig-óráig nélkülözhették a tengert és a hajózással összefüggő gazdasági ágazatokat. Az agrártermelés önmagát újította meg ezen a tájon, a vívmányok ugyan eredetileg sehol sem dicsérik a parasztok leleményét, de az újításokat ők próbálták ki, ők terjesztették el és ők tartották meg használatban. A magasabb színvonalú gazdálkodás teremtette meg a máig is jól felismerhető karakterű falut. A falusi gazdálkodás Nyugat- és Közép-Európára korlátozódott. Ez mindenütt úgy újult meg, hogy a népesség — a 12—15. században — lakóhelyét elhagyva áttelepült lakatlan övezetekbe, de egyelőre még érintetlenül hagyta Észak- és Kelet-Európa rengetegeit. Európa nagyobb része ekkor még kimaradt a szántógazdaság átalakulásából, noha a gazdálkodás — krízisei ellenére — először volt képes kultúrtájon, nem pedig parlagföldeken és legelőkön meg erdőkben megvalósítani a népesség újratermelését és ezáltal maga mögött hagyni a természeti kötöttségeit. Talán ez volt a legnagyobb vívmány a parasztok mindennapjaiban a középkori Európában.

8 A tisztán gazdasági és technikai síkon bemutatott történetet — a demográfiai összetevőkön túl — a klíma ingadozása is alakította. Ennek lefolyását azon8 Agricoltura, 1966. passim.; BOSERUP, 1965. 13. skk.; BOSERUP, 1970. 152—64.; CLARK, 1963. 23—35.; JÄGER, 1984. 869—77.; JÄGER, 1987. 128—181.; SCHLÜTER, 1952—58. passim.; SCHRÖDER, 1976. 143—51.; SLIDER van BATH, 1963/a. 22. skk.; STEENSBERG, 1980. 55—76.; WAILES, 1970. 279—306.; WAILES, 1972. 154—79. 80