Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Hoffmann Tamás: Erdő és kultúrtáj – Európai vázlat

а. 500körül b. 1290 körül szántóföld ritka erdő sürü erdő városok vidéki települések váltakozó sűrűségű erdők A Diemellandschaft településrendjének változása a 11—15. században ban úgyszólván csak Európa északnyugati részén ismerjük. Tudjuk történetesen, hogy mióta elmúlt a jégkorszak, az északi földteke lassú — ám kisebb viszszaesésekkel tagolt — felmelegedésnek indult, és az elolvadt hó meg jég legalább száz méterrel megemelte a tengerek szintjét. Ez természetesen az édesvízháztartásban is éreztette hatását, befolyásolta továbbá az egész élővilág fejlődését, a flóra és a fauna összetételét, koegzisztenciáját. Megváltoztak tehát az életfeltételek, midőn növekedett az átlaghőmérséklet, több lett továbbá a csa^ padék, majd a belvíz, a mocsár, miáltal a pagonyokból vadonná terebélyeseditek a tölgyeseik. Tengerparti szárazulatok kerültek ekkor víz alá, s ezeket az elmúlt évezredben néhol (így Hollandiában) gátépítéssel, к analizálással, a pangó vizek szakadatlan szivattyúzásával részben vissza is hódították, sőt termővé fordították. Ez azután minta lett, Északnyugat-Európában a holland módszereket majd fél évezrede sikerrel alkalmazzák. A klímaingadozás a római birodalom összeomlását követően meglehetősen száraz időszakaszt eredményezett, egészen a Karoling-korszakot megelőző időkig, amikor újabb csapadékbőség következett és ez az állapot egészen a 13. századig tartott. A sok, tartós eső kifejezetten nyomasztotta a gazdálkodókat. Minden elgazosodott, ami számos agrotechnikai újítás széles körű alkalmazását 81