Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Paládi Kovács Attila: Szlovák falvak szénagazdálkodása Pest megyében és az Északi-Középhegységben

munkást, 1/3 részét kapta a gazdaság. Adatközlőim az 1910-es években, mint gyermekek anyjukkal jártak az erdőbe szénát gyűjteni. A kosák-kal levágott füvet bato7i-ban hordták napos helyre száradni. Fáradságos munka volt, egy hét alatt gyűjtöttek össze egy kis szekérrakományt. Pilisszentlászló asszonyai egész nyáron az erdőről táplálták tehénkéiket. Hajnali 3 órakor kimentek, amikor még aludt az erdész, nehogy elvegye a batoh (batyu) füvet. Elmaradhatatlan szerszámuk volt a sima élű, gyárilag előállított kosák. Azzal vágták le a szénának szánt füvet is.

18 Természetesen a kasza fontosabb szerszám volt, mint a sarló. Vizsgálataink idején egyedül Pilisszentlászlón emlékeztek arra, hogy az I. világháború előtt a legjobb kaszákat Morvaországból jövő vándorárusoktól lehetett vásárolni, akik hátukon hordták az eladó kaszákat. Másutt már csak a közeli városok vaskereskedéseiben beszerzett szerszámokról tudnak. A kaszapenge hossza a hegyvidéki szlovákságnál lényegesen kisebb, mint 1. kép. Fűvágó eszközök. A. kosák, B. Kasza és részei: 1. Kaszapenge, 2. kaszaorom, 3. füle, 4. makkja, 5. kaszakarika, 6. kaszaék, 7. kaszanyél, 8. kaszamankó, 9. kaszacsapó (Piliszentlászló, Pest m.). 18 A kosák fűvágó funkcióját HYCKO, J. 1973, 9—12. elhanyagolja. 617