Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Petercsák Tivadar: A fa az Északi-Középhegység paraszti gazdaságaiban

her volt, akik alkalomszerűen, helyi megrendelések alapján készítették el a szerszámnyeleket, szórólapátokat, gereblyéket, létrákat a téli hónapokban. Voltak olyan mesteremberek — molnárok, ácsok, kőművesek — akik munkájuk mellett a falubeliek részére faragtak kevesebb munkát igénylő szerszámokat. A paraszti barkácsolók mellett a falvak többsége számára a 18. század végétől megjelenő tanult iparosok — asztalos, kádár, kerékgyártó — készítették a komolyabb szaktudást igénylő bútorokat, hordókat, szekereket. Az önellátás, illetve az alkalmi értékesítés szintjén azonban az északi hegyvidék minden településén jelen volt a famunka.

37 Az erdős régióik fő építőanyaga a fa volt, de a 18. század már a faépítkezés alikonya. Az 1772-es helytartótanácsi rendelet megtiltja a házak fából építését és előírja, hogy a földesurak ezután csak tető, ajtó és ablak céljára adjanak fát. A tilalom ellenére a lakosság tovább ragaszkodott a faépítkezéshez még a 19. század első felében is.

38 A 20. század elején a Zempléni-hegységben a lakóépületek 19%-a volt fa vagy sövény falazatú, Nógrádban 8,6%-a, Hevesben 0,8%-a, Borsodban 1,9%-a.

39 BAKÓ Ferenc és SELMECZI-KOVÁCS Attila kutatásai nyomán kiderült, hogy a lakóházak, de a különféle gazdasági épületek (csűrök, hidas ólak) készítésének több központja volt a régióban, s ezek előállításához nem értett mindenki. A házak, csűrök összeállítása komolyabb szaktudást, specialistákat igényelt. Bakó Ferenc szerint a Heves megyei Váraszó a faépítkezés virágkorában házépítő központ volt, ahol ma már kideríthetetlen méretű körzet számára dolgoztak. A faház építésének hagyományait a 20. század közepén is élő hidasólkészítés gyakorlata őrizte meg. Hidasólat a mátraaljai Gyöngyössolymoson is készítettek eladásra.

40 Borsod, Heves, Zemplén és Abaúj megyékben a fából készült csűrök építése elsősorban az ácsok tevékenységéhez kapcsolható. Szőlősardói ácsok építették Kánó, Égerszög, Teresztenye csűrjeit a 20. század közepéig. Ugyancsak széles körben ismerték a jósvafői, ragályi ácsokat is.

41 A Zempléni-hegységben mogyorós'kai parasztácsok építették az 1890-es és az 1930-as évek között a környező falvak gerendavázas, zsilipéit falazatú csűrjeit. A disznóólak készítéséről viszont az arkaiak voltak híresek.

42 Az Északi-középhegység mikrotájain belül mindenütt találunk néhány települést, amelyben a többi falunál jelentősebb a paraszti faipar, és nem egy esetben megfigyelhető a bizonyos termékek készítésére való specializálódás is. A Börzsönyben Diósjenőn mezőgazdasági és háztartási eszközöket készítettek, de nemcsak otthon, hanem messze az Alföldre is (Debrecenig, Nagyváradig) levándoroltak szekérkerék, szekéralkatrész, gazdasági eszközök faragására, öszszel szétszéledtek az országban, és hónapokig éltek idegen falvakban, csak négyhetenként tértek haza „élésért".

43 Az 1940-es évek előtt Bernecebarátiban kb. 25, Kemencén kb. 20 család folytatott intenzív árutermelést.

44 Kemencén ugyancsak mezőgazdasági eszközöket faragtak, Bernecebaráti és Nagybörzsöny pedig a hátikosár fonásáról volt híres. Trianon előtt Kemencéről az Ipoly jobb part37 PETERCSÁK Tivadar 1989/b. 262. 38 BAKÓ Ferenc 1967. 165—167. 39 Közli: DÁM László 1981. 74., BAKÓ Ferenc 1967. 163. 40 BAKÓ Ferenc 1967. 169—170. 41 SELMECZI-KOVÁCS Attila 1976. 46—47. 42 SELMECZI-KOVÁCS Attila 1981. 92. 43 GÖNYEY Sándor 1940. 228—229. 44 EÀ. 4470. 138. Erdélyi Zoltán gyűjtése. 601