Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Surányi Dezső: Az ugyeri eperfák. Egy elfelejtett gyümölcstermő faj termesztési hagyományai

test Cegléden már a gyakorlatban nem is tiltották. Tíz évig adómentesen használhatták az új birtokosok a szőlőt, utána 1839—1852 között holdanként 1,36 Frt dézsmát fizettek.

60 1855. május 7-én született meg a szerződés az örökváltságról, a nagy jelen-, tőségű birtokhelyzetben változások következtében az öreghegyen 1764,3 kh, a Gerjei szőlőkben 1335,2 kh, az Üj erdőnél 499,9 kh, a Kenderföldön (106,6 kh területet adtak át. Az öreghegyen kilenced, az Ugyerban nyolcad volt a dézsma, ezentúl viszont 2 Frt-ban állapították meg az adót.

61 Bizonyosan az uradalmi gazdálkodás sem lehetett hatástalan az igénylőkre, az egyik (Közalapítványi) irat szerint (kelt 1854. jún. 19-én): „A szőlőben —az akkori gyakorlatnak megfelelően — gyümölcsfákat is ültettek, elsősorban pálinkafőzés céljára. Pálinkát készítettek ezenkívül még törkölyből, seprűs borból ... vagy akár minemű föld termesztvényékből."

62 A berceli borospincéhez nádtetős pálinkaház is tartozott, a szákszerűséget a vincellér felügyelte; egy másik pálinkafőzdéről HÍDVÉGI

63 tett említést, amely a mai posta mögött, a Mészáros Lőrinc Általános Iskola udvari melléképületében dolgozott, ahol igen sok gyümölcscefrét pároltak le. 1888

j

ban a Csengerit parcellázták fel, majd Csemőben (1895-ben) és az Irtványon (19034>an) ültettek szőlőt,

64 amelyet olyan kiváló személyiségek tettek sikeressé, mint az Unghváryak

65 vagy éppen Török János.

66 Cegléd határában (összes: 49 963 kh) a terület 10%-át képviselte a szőlő, ennél jóval nagyobb arányban termelt viszont jövedelmet.

67 Különösebb magyarázat ezért sem kell arra, hogy miért törték fel a szőlő számára alkalmas legelőket.

68 Az Új szőlők tehát az eperfatermesztés szempontjából különleges szerepre tettek szert. A Mikebudai és Örkényi út (részben a Kőkút laposa) közötti részen — a Kis-Gerjéig helyezkednek el a szőlők; a Mizsei út és a Beck-major jelenti az ÉNy-DK irányú határvonalat. 27 dűlőt nyitottak a századfordulóig, amelyeket a 8. ábra mutat be Kádár Antal térképéből vett részlet alapján. A Kőkút laposa, továbbá a XXI. dűlő utáni részek már jóval rövidebbek, majdnem „felfalta" azokat a nyárfásítás és a táblásítás. Ä 60—70 évesre tehető eperfák ezen utäk mellett helyezkednék el, amelyek a soronkénti 240 fával maximális térkihasználást biztosították. A 9. ábra szerint a XI—XXI. dűlők mellett vételeztük fel a fák 84,2%-át, a többire csak 15,8% jutott. Csorbítatlan, átvágatlan dűlőkre számítva, valaha mintegy 6000 fa lehetett művelésbe vonva, az állomány közel 30%-a maradt meg. A fák kipusztítása a parlaggá változott korábbi szőlőskertek helyén a helytelen gazdasági elgondolások és az erőszakos tagosítás következményeit jelzi. Sajnos, csak a fáik védetté nyilvánításával remélhető, hogy megszűnik az illetéktelen fakivágás, szándékos fadöntögetés és szakszerűtlen gallyazás. A gyümölcsbegyűjtés divatja nem remélhető, pedig a fák megvannak, s a kívánt mértékben már nem hasznosítják a fekete eperfák termését. Egy-egy gazda 6—10 fával nemcsak azt érte el, hogy amikor a szőlő valami miatt nem termett (fagyok, szárazság következtében), kiegészítő bevételekhez jutott, ha60 KOLOFONT József 1931. 267. 61 KOLOFONT József 1931. 254. 62 SZABÓ A. 1985. 51. 63 HÍDVÉGI Lajos 1990. szóbeli közlés. 64 KOLOFONT József 1931. 268. 65 Vö. GESZTELYI NAGY László 1930. 93—149. 66 HÍDVÉGI Lajos 1965., ÉRKÖVY A. 1876. 67 FÜR Lajos 1983. 113. 68 BOROVSZKY Sámuel 1910. 375. 583