Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Viga Gyula: A Felföld népi műveltségének ökológiai feltételeiről

adott palóc monográfia, amelyben még a mezőgazdálkodás alapvető ágazatait feldolgozó fejezetek sem foglalkoznak behatóan a táji adottságokkal, a táji potenciál összefüggéseivel.

7 Ez a kérdés pedig nem kerülhető meg az életmód néprajzi vizsgálata során, még akkor sem, ha a régió népi műveltségének alakulásában egyébként számos egy irányba mutató hatás, fejlődési szakasz mutatható ki, ami a kultúra integrációjának irányába hatott.

8 Az ember és a természeti környezet viszonya vizsgálatának sajnálatos aktualitást ad napjaink globális ökológiai válsága. Hogy jelen írás éppen ebben a témakörben megfogalmazott gondolatokkal kíván tisztelegni Ikvai Nándor emléke előtt, annak fő oka éppen itt keresendő: Ikvai, aki az Északi-középhegység — különösen Zemplén és a Börzsöny — népi gazdálkodásában tárt fel ökológiai Összefüggéseket, egy 1988-ban megjelent tanulmányában nagy rálátással, történeti-néprajzi és geográfiai példák során vizsgálta az ember és a természet korábbi összhangjának megbomlását, s annak ökonómiai és műveltségi hatásait. Megítélésem szerint ez a tanulmánya igazolja leginkább, hogy nagyon fontos kérdések foglalkoztatták e vonatkozásban, s különösen sajnálatos, hogy ezek kibontása torzóban maradt.

9 Az alábbiakban a Felföld tradicionális műveltségének néhány ökológiai feltételéről és összefüggéséről kívánok megfogalmazni engem foglalkoztató gondolatokat. 1. Az ember gazdasági tevékenysége — elsősorban termelő munkája — révén állandó kapcsolatban és kölcsönhatásban áll a földrajzi környezetével. E kölcsönhatás differenciált és jellegzetes térbeli és történeti formákban valósul meg, s a természeti ökoszférák és a társadalmi-gazdasági szférák korrelációi többé-kevésbé behatárolják az alkalmazkodási formák — ezek révén a tradicionális műveltség — típusait is.

10 Az ember tevékenysége természetesen nem passzív lenyomata a táji adottságoknak, s a termelés folyamatában és a gazdaság térszerkezetében a társadalom az aktív tényező.

11 Mégis úgy tűnik, hogy az egyes életmód-stratégiák, alkalmazkodási formák követik a különböző geográfiai formációkat, s így a hagyományos műveltség termeléssel, életmóddal kapcsolatos részei táji formációkat is alkotnak. Az is nyilvánvaló azonban, s ez a tradicionális műveltség egyik jellemző vonása, hogy ezek a táji formációk nem határolják be a kultúra finomszerkezetét, így az — földrajzi meghatározottságában — nem modellezhető. Az erősen tagolt domborzatú, rendkívül változatos felépítésű, összetett domb- és középhegységi terület szerkezete bonyolult, melyben a különféle korú és eredetű hegységek, teraszos folyóvölgyekkel dombságokká felbontott medencék és halomvidékek tagozódnak. Változatos kőzettani felépítése nem csupán szerkezetileg meghatározó, hanem az itt megtelepült emberi kultúrák számára is. Az Északi-középhegység lejtői és medencesorai évezredek óta emberi telephelyként lakottak, a föld mélye pedig fontos ásványkincseket rejt, melyek kiaknázása — kezdetleges formában gyakran már a magyar honfoglalás előtt — jellegzetes tevékenységként volt jelen az itt élő népcsoportok életmódjában.

12 Az ember a táji adottságok kiaknázásával maga is aktívan vett részt a földrajzi környezet megváltoztatásában. A spontán természetátalakító munkákat a 7 BALASSA Iván 1989.; ZÓLYOMI József 1989. 8 KOSA László 1990. 287. skk 9 IKVAI Nándor 1988. 87—98. 10 FRISNYÁK Sándor 1985. 8.; MENDÖL Tibor 1932. 32. skk 11 MENDÖL Tibor 1940. 42—45. ; FRISNYÁK Sándor 1985. 47. 12 BULLA Béla 1964. 145—146. 54