Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Balanyi Béla: A nagykőrösi szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztés múltja

együtt néhai Fragó Györgynek azon — Szellőjében, melly Fekete Hegyben Labancz István Szomszédságában csináltatik a végra azt becsülné meg."

82 A felsorolt forráshelyek arra engednék következtetni, hogy a város körüli szőlős területek nevei a XVIII. század folyamán alakultak ki. A gyümölcstermelés évszázadokon keresztül a szőlős területen folyt. Csak az utolsó évszázadban, szakemberek irányításával történt a gyümölcsösök telepítése. Ezt a faiskolák tették lehetővé. A kívánt fajtákból olyan mennyiséget lehetett beszerezni. A gyümölcsfákat sorokba ültették. Az öregszőlőkben rendszertelenül. Sok vad női köztük, melyeket nemes fáról oltanák és oltottak, vagy szemeztek. A XIX. század második felében Szappanos Sándor a város gazdatanácsnoka a város határában álló gyümölcsfák számát 720 000-re teszi. (1894. évi felmérés).

83 A múlt század végén nagy mennyiségű gyümölcsfát ültettek: A város belterületén 1350 db-ot A Temetőhegyben 1137 Tormásban 638 Lencsés-Világosban 587 " Pálfáj ai bánomban 780 Tázerdőben 1888 Bokrosban 1369 Zsírosban 2072 " Kálmánhegyben 2105 " Csípvárban 1886 Bántősi bánomban 387 " Hosszúhát 588 " A 12 határrészen összesen 14 787 új fát ültettek.

83 A nagykőrösi termelők arra törekedtek, hogy egész nyáron legyen piacra vihető gyümölcsük. Egy-egy gyümölcsféleség korai és őszi változatait termő fákat ültettek, vagy nemesítettek. Egy-egy nemes fáért a szomszéd városokba is elmentek, és addig járták a szőlőskerteket, míg a szükséges csemetét meg nem szerezték. Az almák közül említhető: a szentiványi, a rozmaring, a nyári és téli pogácsa, a vér, a vaj, a püspök, a mosánkor, a jeova, a tükör, a fontos, a paradicsom, a kormos, a nyári piros, a leánycsöcsű, a pamperger vagy penger, szercsika, sóvári, a csörgő, a viasz és a borízű. A körték közül ismert a furkó, a császár, a bőr, az árpával érő, a búzával érő, a mákfejű, a citrom, a lucskos, a savanyú, a rnuskolát, a Szent Anna aszszony, Kálmán, a szépasszony, orozva termő. A barack félékből a következők teremtek a szőlőhegyeinken: a korai sárga, a szőrös, a keiszen, az olasz, a rózsa, a francia, a vászon kajszin. A szilva félékből termelték: a nyári és őszi aszalót, a vörös, zöld vagy fehér-ringlót, a lószemű, a doktor, a vad aprószemű szilvát, barna, a béni, a bónika, a potyó, a kökény szilvát és a vörös szilvát. A meggy fajták (möggy): a nagy, az öreg, apró, hajag, a pipacs, a vörös, az oltott, a fekete, a körösi, a cigány meggy. A cseresznye (csörösznye) félék: ropogós, a körösi csongrádi, a boltavári, a hólyagos fajta. Ezeken kívül néhány őszibarackfát, mandulafát és egy vagy két diófát is lehetett legtöbb szőlőben találni. Az őszibarack fajtákból volt magbaválló vagy 82 A 70. t. a. forráshely 535. old. 543