Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Zomborka Márta: Tragor Ignác munkásságának néprajzi vonatkozásai

konként gyűjti össze a gazdálkodás, az életmód és a helyi szokások terén szerzett ismereteit. Alaposan részletezi a város korai történetét. A XVIII. századtól sok adattal, statisztikai mutatóval, tárja fel a betelepítések történetét, a polgári élet, az iparosság, a gazdaság átalakulásának lényegi vonásait. Beszámol a kapás céh alakulásáról (102. p.), a céhek szaporodásáról (104. p.), az orvoslás történetéről (107 p.). Ä „Házi orvosságok" címmel 1791—1808 között 3 alkalommal megjelent könyvből gyógymódokat is idéz. Szórakozási alkalmakról ír (111—112. p.), településszerkezetre, telekelrendezésre, építkezésre, lakásbelsőre vonatkozó adatokat említ (123 p.). A táplálkozás (124—125. p.), a megélhetési források (125—129. p.), a vásárok, árusok, különleges termények (130—131. p.) helyi vonatkozásai után az életmódról, az utca állandó alakjairól hosszabban ír (136—141. p.). Felbukkan a nyúlbőrös, a savanyúvizes, a lajtos dunavizes, a povalyacs, a kőporos, a drótos tót, az olejkár, a sáfrányos alakja. Érdekes adat, hogy az őszi káposztagyalulást Vácon rendszeresen a takácsok végezték (140. p.). Tragor ír a felbukkanó komédiásokról, a különféle cégérekről (141—142. p.). A bábákat például a Szent Szüzet ábrázoló cégér jelezte (144. p.). A céhek ünneplési szokásai, egyenruházat említődik (144. p.), az úrnapi körmenet (145. p.), s a molnárok Nepomuki Szent János ünnepe (147. p.) egyaránt szerepel. A farsang (147. p.), és más ünnepek alakjai után leírja a halálmadár szerepét (150. p.), s itt említi a fiatalok zenés temetését is. A határ jellemző adatait (termésátlagok, termények), a gyümölcs- és szőlőtermesztés változását, s a szüreti ünnepeket is rögzítette (153—154. p.). Említi az okszerű gyümölcs- és szőlőtermesztés megindulását (159—160. p.). Jegyzetben informál Latabár Károly iparművész tevékenységéről, aki akkor már két esztendeje gyűjtötte a város és vidéke népéletének szellemi és tárgyi emlékeit. Működésének eredményéről nem tudunk többet. A lakodalmi szokások között a gyertyás tánc, a menyasszony fektetés (182—184. p.), a vánkostánc (186. p.), a hérész (184. ill. 188—189. p.), diósjenői menyasszonyfektető leírása (189. p.), sváb és tót eltérő hagyományok felsorolása szerepel (190. p.). Ismeri és idézi a megjelent néprajzi szakirodalmat is ezzel kapcsolatban. Születés és halál körüli szokások (191—193. p.), majd ünnepi hagyományok (betlehemezés, húsvéti ünnepkör, ételszentelés) esetleges válogatását adja (193— 195. p.). A Hétkápolna offergyűjteményére felhívja a figyelmet (195. p.). Vegyesen utal téli és tavaszi népszokásokra, a gyermekáldás elkerülését célzó intézkedésre, a borfejtés és a nők kapcsolatára (196—197. p.). 40. Tragor Ignác: Vác az idegen irodalomban. Vác (Waitzen, Wacow) in der Fremden belletristischen Literatur. Vác, 1936, Kapisztrán ny. 64. p. 24 cm. (Váci könyvek 24.) Főként a német irodalomból válogat, de angol, francia, cseh, szlovák és lengyel szemelvény is szerepel. Egy helyi fogantatású, de általánosan ismert betyárhistóriát, zsiványfurfangot idéz (39—42. p.). Cseh nyelvű cikkből szerezhetünk tudomást egy váci vásári ponyvaárus portékájaként külföldre került „A násznagyok és vőfélyek kötelességei" című szlovák nyelvű füzetről (56— 57. p.). 41. Tragor Ignác: Váci bölcsők, váci koporsók. A VME ünnepi közgyűlésein elhangzott emlékbeszédek. 50