Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
Lukács László: A szekérrel nyomtatás területei elterjedéséhez
tott. 16 Kiskuaimajsa (Pest-Pilis-Solt-Kiskun m.) tanyáin kétlovas kocsival naponta két, egyenként 14—16 keresztes ágyást nyomtattak el. Keresztenként 18 kévével számolva, ez napi 504—576 kévés, azaz 1260—1440 kg gabonában mérhető teljesítményt jelent. 17 Bakson (Csongrád m.) 11962-ben két adatközlő is említette JUHÁSZ Antalnak, hogy a község határában kocsival is nyomtattak. A kocsival nyomtatást az alsóányási határrészben látták. JUHÁSZ Antal feltételezi, hogy ide Algyőről vagy Hódmezővásárhelyről sugározhatott ki ez a munkamód. Alsóányást csak a Tisza választja el a mindszenti és a hódmezővásárhelyi határtól, ahol a szekérrel nyomtatást intenzíven gyakorolták. Szegeden BÁLINT Sándor adatközlői emlékeztek arra is, hogy a nyomtatás olykor lovas kocsival történt. 18 Dél-Tiszántúlon a szekérrel nyomtatás gyakran alkalmazott szemnyerési eljárás volt. Hódmezővásárhelyen nagyon elterjedt, de csak az 1890-es években honosodott meg. 19 KISS Lajos, a nyomtatók vagyoni különbségeit hangsúlyozva, ezt írta a Szegény ember élete című könyvében: „Nagygazda 12—16 lóval is nyomtatott, kisgazda annyival, amennyi van; szegény ember kettővel, még szegényebb egy lóval, kocsival töreti. A kocsival nyomtatás az 1890-es években jött divatba." 20 A kocsival történő nyomtatás mikéntjét, a szérű járatásának apró részleteit NAGY Gyula Hagyományos földművelés a Vásárhelyi-pusztán című könyvében rögzítette. 21 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő még 1938-ban is látott szekérrel nyomtatást Hódmezővásárhely határában, a Gorzsa-tanyán. Mindszenten (Csongrád m.) az 1910-es évekig nyomtattak lovas kocsival gyűrű alakú ágyáson (NAGY Ilona gyűjtése, 1964). A szentesi szekérrel nyomtatást PAPP Imre földműves leírásából ismerjük: „Voltak esztendők, amikor úgy édesapám is, mint mások is befogtak a kocsiba, hogy ez által is segítsenek a gaznak a könynyebben történő elnyomtatásában. Ilyenkor a kocsi nagyon is nyűvődött, azaz rongálódott. Azokból az első lőcsöket mindenkor szokás volt kivenni, amiket így kivéve, behajtottak hátrafelé a kocsi derekába. De tudok esetet, amikor az egész kocsioldalt is levették, így csak a négy kerék járt az első és a hátsó tengellyel a lovak után. Ha több ló is volt, hátul a nagy saroglyához volt szokás odakötni.. .' ,22 Fábiánsebestyénben (Csongrád m.) : „Kocsival a gyengébb igaerejű gazdák nyomtattak; a kocsi két lovat helyettesített" — jegyezte fel Csalog Zsolt a Magyar Néprajzi Atlasz kérdőívére 1966-ban. Orosházán néhányan a búzát nyomtatták kocsival. 23 A szekérrel nyomtatás technikájának legrészletesebb leírását Kardoskútról (Békés m.), NAGY Gyula magyar és német nyelven megjelent tanulmányaiból ismerjük. 24 A Kardoskút 'környéki tanyákon a szekérrel nyomtatást az 1900-as évek elején kezdték alkalmazni. A Hódmezővásárhely alatti nyomási földekről került ide, ahol a kisföldű embereknek nem volt lovuk, ezért többen összeálltak és közös szérűn, főként fuvarosokkal kocsival nyomtattak. Eleinte a Kardoskút környéki tanyákon is csak a kisbirtokosok nyomtattak kocsival, majd az I. világháború után már jóval többen nyomtattak kocsival, mint lóval. 25 Békéssámsonban akiknek csak két 16 GYÖRFFY István, 1923. 30. 17 HOFFMANN Tamás, 1963. 228. 18 BÁLINT Sándor, 1976. I. 558. 19 GYÖRFFY István, 1928. 29. 20 KISS Lajos, 1981. I. 201. 21 NAGY Gyula, 1963a. 69—70. 22 PAPP Imre, 1968. 128. 23 NAGY Gyula 1963b. 162.; NAGY Gyula, 1965. 157. 24 NAGY Gyula, 1954. 499—509.; NAGY Gyula, 1961. 84—112. 25 NAGY Gyula, 1954. 500.; NAGY Gyula, 1961. 104. 498
