Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Lukács László: A szekérrel nyomtatás területei elterjedéséhez

lovuk volt, kocsival nyomtattak. Ez jelentette a többséget (CSALOG Zsolt gyűjtése, 1966).

26 A Magyar Néprajzi Atlasz szerint Csorváson (Békés m.), Makón és Apátfalván (Csanád m.) lovas kocsival is nyomtattak. A Körösök menti településeken szekérrel is nyomtattak. Dobozon (Békés m.) 19110 után a kisbirtokosok már főként kocsival nyomtattak. A kocsi után akasztották lánccal a hátsó saroglyát. Szalmát tettek bele, egy-két gyerek beleült. Két lóval és kocsival így naponta három ágyást is elnyomtattak.

27 Vésztőn (Békés m.) ugyanígy nyomtattak lovas kocsival.

28 Kötegyánban (Békés m.) szekérrel nyomtatták az árpát (DANKÓ Imre gyűjtése, 1961). Békésen Szathmári István gazdálkodó beszélt a szekérrel nyomtatás bevezetéséről: „A háború előtti években, 1910—13-ban kezdtük a kocsit is húzatni. Rájöttünk, hogy úgy hamarabb kitaposódik az ágyás, ha nem csak a lovak, hanem még a négy kerék is rajta jár. Gyorsabb volt, csak ennek már nem volt olyan jó a szalmája. Nagyon összetört, ha száraz volt a gaz. Kivettük a kocsiból a rudat, hogy kisebb helyen tudjon vele fordulni a ló. Levettük az oldalakat is, csak az alsövénydeszka maradt, azon ült az, aki a lovat hajtotta. Később meg a saroglyát is utánakötöttük a kocsinak."

29 Köröstarcsán (Békés m.) az 1900-as évek elejéig egyesek kocsiba fogott lóval járatták a szérűt (SZILÁGYI Miklós gyűjtése, I960). Gyomán és Endrődön (Békés m.) a szekeres nyomtatótechnika meghonosodása a XIX. század nyolcvanas-kilencvenes éveire tehető.

30 Szarvason csak két kereket használtak a nyomtatásnál: „Akinek lova nem volt, az szükségből szarvasmarhával is nyomtatott, éspedig úgy, hogy a szekér hátulját lecsatolta, eléje fogta ökreit, s ezt hajtotta az ágyáson."

31 Öcsödön (Békés m.) is megtörtént, hogy a szekérrel nyomtatásnál csak két kereket használtak (PÖCS Éva gyűjtése, 1962). A népi emlékezet a Tiszazugban is őrzi a szekérrel nyomtatás emlékét.

32 Csépán (Jász-Nagykun-Szolnok m.) az üres, saroglya nélküli kocsi elé két lovat fogták, ha volt még, hátulra is kötöttek egyet. Az volt a fő követelmény, hogy a „négy kerék négy nyomon, a tizenkét láb tizenkét helyen menjen."

33 A szekérrel nyomtatás csépai elterjedése talán a csépaiak falun kívüli munkavállalásaival magyarázható: aratni jártak Szentesre, Öcsödre, Szarvasra, Mezőtúrra.

34 A Kőrösöktől északra a Magyar Néprajzi Atlasz szerint Furtán (Bihar m.), Füzesgyarmaton (Békés m.), Túrkevén és Karcagon (Jász-Nagykun-Szolnok m.) terjedt el a szekérrel nyomtatás. Dévaványán és Mezőtúron (Jász-Nagykun-Szolnok m.) a szekérrel nyomtatás a XIX. század nyolcvanas-kilencvenes éveiben jelent meg. Mezőtúr tanyáin a szekérrel történő nyomtatásnál naponta három ágyassal is végeztek.

35 Karcagtól északra a szekérrel nyomtatás egyetlen szórvány előfordulását ismerjük: GYÖRFFY István értesülése szerint Nyírtasson (Szabolcs m.) szekér26 NAGY Gyula, 1957. 1. 27 NAGY Gyula, 1959. 25. 28 NAGY Gyula, 1973. 470. 29 MÁRTON László, 1961. 77. 30 HOFFMANN Tamás, 1963. 242. 31 PONYICZKY Zoltán, 1911. 21. 32 MÀDAR Ilona, 1984. 124. 33 BELLON Tibor—BOTKA János, 1982. I. 166. 34 MAGYARI Márta, 1982. I. 116. 35 HOFFMANN Tamás, 1963. 228. 242. 36 GYÖRFFY István, 1928. 30. 499