Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Lukács László: A szekérrel nyomtatás területei elterjedéséhez

szekeres nyomtatásnál egy ágyasba 10—15, egyenként 14 kévés, keresztet terítettek ki. Naponta két ágyás elnyomtatásá

val teljesítményük 280—420 kéve, azaz 900—1350 kg szem volt. Két lóval és kocsival naponta két 20 keresztes ágyást, mintegy 560 kéve gabonát nyomtattak el, körülbelül 1800 kg szem értékben. Hasonló napi eredményt értek el Mezőszilason (Veszprém m.), Sárbogárd és Pusztaszabolcs (Fejér m.) székérrel nyomtatói is.

10 Sárszentmiklóson (Fejér m.) az I. világháború előtt a rozs kivételével valamennyi gabonát lovakkal vagy oldal nélküli kocsival nyomtatták. A szekérrel nyomtatás termelékenységéről így beszélt az 1883-ban született Kaszás Nagy Pál: „Kocsival gyorsabban tudtak nyomtatni, mert ha két lóval és két kocsival nyomtattak, annyit számított, mintha kocsik nélkül, négy lóval nyomtattak volna."

11 Dunapentelén 1951-ben a 63 éves Dér József né így emlékezett vissza a szekérrel nyomtatásra: „Két hétig is tartott a nyomtatás. Apám összerakta karikára, koszorúba. Mondta: lány, ülj fel a kocsira! Karikára járt a ló meg a kocsi. Tizenöt éves koromban, 1903-ban még kocsival nyomtattunk."

12 Ugyancsak Dunapentelén Rekenye Márton a paraszti és az uradalmi nyomtatótechnika különbségeiről is beszélt: „1907—1908-ig nyomtattak lóval, de legtöbbnyire kocsival. Ha nem volt már a lovaknak abrak, akkor takarodás előtt beágyaztunk egy ágyást és elnyomtattuk. 1905-ben itt az udvarban beágyaztunk 15 kereszt árpát, befogtuk a lovakat, utánakötöttük a csikókat, és nyomtattunk. Egy nap 45 keresztet is el lehetett nyomtatni. Általában kocsival nyomtattak. Ahol volt nagy hely, ott be voltak fogva a lovak a kocsiba, és úgy ment körül az ágyáson. Akkor középen nagyobb helyet hagytak, hogy legyen helye a kocsinak fordulni, de akkor felült az ember a kocsira, és úgy járatta körbe. A papi uradalmakban (= a ciszterci rend előszállási uradalma) csak lóval nyomtattak. Elvergődtek vele egész télen át is. Fedett nagy pajtákban nyomtattak. A parasztok meg odamentek dolgozni, és részért nyomtattak."

13 A dunapenteleiek nem csupán a közeli előszállási uradalom pusztáira, hanem a Duna-Tisza közére is eljártak gabonarészért nyomtatni. Aratás után indultak és mindenszentek napja körül jöttek haza. A Magyar Néprajzi Atlasz adatai szerint a Mezőföldön még Sárosd (Fejér m.), Miszla és Kajdacs (Tolna m.) községekben nyomtattak szekérrel. Miszlán a nyomtató ló után nem szoktak szekeret kötni, csak a nyomtató ökör után (BARABÁS Jenő gyűjtése, 1961). Kelet-Dunántúltól északra a szekérrel nyomtatás egyetlen szórvány előfordulását ismerjük Tardoskeddről (Nyitra m.). MORVAY Gyula említette 1929ben megjelent közleményében, hogy Tardoskedden „a legrégibb időkben" először a kocsit húzatták rá az ágyásra, később csak a kocsioldalt húzatták körbe, míg „az utóbbi időben" lovakkal, tehenekkel, ökrökkel nyomtattak.

14 A Duna-Tisza közén a szekérrel nyomtatásról csupán öt településről van tudomásunk. Szabadszálláson (Pest-Pilis-Solt-Kiskun m.) elsősorban lovakkal nyomtattak, de a XIX. század utolsó harmadában akadt olyan gazda is, aki hat ökörrel nyomtatott. Az ökrök szekeret húztak az ágyáson {JANÓ Ákos gyűjtése, 1962). Kiskunhalason (Pest-Pilis-Solt-Kiskun m.) lovakkal, szarvasmarhákkal „vásárhelyi módra" kocsival is nyomtattak.

15 A város határának déli részén, Füzes-pusztán Zseny József birtokos gyűrű alakú ágyáson szekérrel nyomta10 HOFFMANN Tamás, 1963. 228. . <•• 11 LUKÁCS László, 1989. 486. 12 VERESS Éva, 1951. 37. 13 SERGÖ Erzsébet, 1960. 6—7. 14 MORVAY Gyula, 1929; 52. 15 TÁLASI István, 1977. 211—212. 497