Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Lukács László: A szekérrel nyomtatás területei elterjedéséhez

totta a lovakat. Egy másik férfi favillával igazította a kerekek alól kiforduló szalmát (1. ábra). A másik szórvány előfordulási hely Bálványos (Somogy m.), ahol a Magyar Néprajzi Atlasz szerint lóval és szekérrel nyomtattak. Bálványoson „szekérrel is nyomtattak, de a szekér elkészítésére nem emlékeznek", jegyezte fel BOROSS Marietta a Magyar Néprajzi Atlasz kérdőívére 19604эап. A szekérrel nyomtatás a Mezőföldön igen intenzíven elterjedt. Mezőföldi alkalmazását elsőként GYÖRFFY István említette a Fejér megyei Velencéről.

7 GUNDA Béla 1933-ban a szekérrel nyomtatás munkamenetét így rögzítette a Mezőföldön: „A bejárt területen mindenütt el volt terjedve — sőt mindegyik faluban egy-két gazda ma is űzi — a szekérrel nyomtatást. Ehhez gyűrű alakú szérűt készítettek, azaz a szérű közepét nem hányták be gabonával. A szekér után még néha lovakat is kötöttek, a szekérre telt zsákokat raktak, gyerekeket ültettek, hogy a kerekek hamarabb és jobban kinyomják a szemet. Amelyik fejet a kerék lejárt, kisodort a szérűről, egy külön ezzel a munkával megbízott ember rakta vissza. Egy kocsi alá tizenkét csomót ágyaztak be, vellával háromszor fordítottak, negyedszerre 'szómáztak', aztán 'törekültek', s végül a szemet kétszer felszórták."

8 GUNDA Béla a szekérrel nyomtatás előfordulásával kapcsolatban nem nevezett meg községeket, de rövid közleményéből kiderül, hogy a Váli-völgyben, Baracska és Vértesdoboz között kutatott. Néprajzi adatgyűjtéseim során az 1980-as években a Váli-völgy falvaiban a szekérrel nyomtatást is igyekeztem felderíteni. Válón (Fejér m.) még 1925—28 között is nyomtattak kocsival, különösen azok, akiknek kevés gabonájuk volt. Uradalmakban is nyomtattak a váliak a saját kocsijukkal. Eljártak Szentlászló-pusztára a Dreher-uradalomba, Alcsútra József főherceg uradalmába, ahol nyomtatórészt kaptak. A szérűn 4—5 kepére valót ágyaztak be gyűrű alakban. Először lóval meg járatták, hogy letapossa, összekuszálja, majd kocsival elnyomtatták. A nyomtató kocsi rúdját kivették, oldalait levették, hogy könnyebben forduljon, kövekkel terhelték meg. Tabajdon (Fejér m.) Béllei János bognár (szül. 1899) említette: „Kocsival is nyomtattak. Az oldalakat leszedték, egy lovat befogtak, felültek és járatták körbe. A paták és a keréksín nyomta ki a magot. Majd' minden kerék egy lovat számított. Két lovat is befogtak a nyomtatókocsiba, ha volt." Adatközlőm, Kiss Ernő így emlékezett vissza a székérrel nyomtatásra : „Oldal- és rúd nélküli kocsival nyomtattak, egy ló húzta. A kocsi körbe járt az ágyáson. Tabajdon Szűcs Ferenc körülbelül 3—4 holdas paraszt a gabonáját kocsival nyomtatta el még 1920-ban is. Nagyapám, Tárnok János 10—13 katasztrális holdas paraszt, több tabajdi emberrel együtt, a saját nyomtatásuk elvégzése után elment egészen Ercsiig nyomtatni az uradalmakba, pusztákra, gabonarészért. Sok gabonát hoztak haza. Ez az 1860-as években volt." Székesfehérváron egészen 1925-ig aratás után a gabonát a városon kívüli Kisszürükhen vagy otthon az udvarban patkolatlan lovakkal és oldal nélküli kocsivá! nyomtatták el. A kocsi /arára nehezéket, nagy káposztáskövet mángorlókövet tettek, vagy valakit odaültettek. Egy másik ember elöl ült, gyeplővel hajtotta a lovakat. Először lovakkal tapostatták \e, rúgatták meg az ágyást, hogy a kocsi ne faroljon, ne csúszkáljon le róla. Ugyanígy történt a szekérrel nyomtatás Abán (Fejér m.) is.

9 1910-ig Tácon (Fejér m.) is gyakori volt a szekérrel nyomtatás. Az oldal nélküli kocsira nehezéknek teli zsákokat, fát tettek (BARABÁS Jenő gyűjtése, 1959). Cecén (Fejér m.) nemcsak lovakat, hanem ökröket, esetleg teheneket is befogtak a nyomtató szekérbe. Két ökörrel végzett 7 GYÖRFFY István, 1928. 30. 8 GUNDA Béla, 1933. 89. 9 LUKÁCS István, 1976. 3—4, 10.; LUKÁCS István, 1981. 32. ... 496