Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Szilágyi Miklós: Az aratógépek az alföldi paraszt gazdaságokban

aratógép, melynek mind marokrakó, mind kévekötő változatával találkozhatni a „módosabb szoboszlói hajdúgazdaságokban."

65 A dél-tisztántúli adatokat idézve ez alkalommal mellőzöm a nagybirtokok gépi aratásáról szólóakat,

66 közötte azokat, melyek az aratómunkás-szerződésekben bukkannak fel olykor-olykor, s a részes aratást szükséghelyzetben kiegészítő géphasználatra engednek következtetni.

67 Ami a gabonabetakarítás paraszti gépesítését illeti: Gyomán — NÓVÁK László adatai szerint — az 1910-es években jelentek meg az amerikai gyártmányú Harris, Cormick és Johnston típusú rendrevágó aratógépek a kisebb (nyilván a paraszti) gazdaságokban, azonban több tényező is nehezítette szélesebb körű elterjedésüket. Csak száraz talajon lehetett velük dolgozni, s kizárólag az érett gabonát vághatták, pedig viaszérésben a legjobb elkezdeni a betakarítást; a gép nagy tarlót hagyott, tönkretette a lovakat, s külön kiadást jelentett a manilamadzag beszerzése, illetve a segítő személyzet felfogadása — sorolja NÓVÁK az adatközlői vélekedéseként megörökített korlátozó okokat.

68 A gyomaiak aratógép4iasználata túljuthatott azért az első kísérleteken, ha KNER Izidor az 1930-as évek elején már számontartotta, hogy Gyomán „kétféle keresztet ösmer a nép", az aratógép ui. kisebb kévét dob ki, s ebből 30—32 ad ki egy keresztet.

69 Vésztő földműveléséről írva NAGY Gyula — NOVÁKhoz hasonlóan — a géppel való vesződségeket emlegette. Azt kissé homályban hagyta, hogy azok az aratógépek is benne voltak-e a 8—10-ben, melyekkel „a parasztok véleménye szerint az aratómunkásokat félemlítették meg", az ilyen vélemény ui. az uradalmak gépeit szokta övezni.

70 Érthető persze, ha NAGY Gyula kevesellette a vésztőiek aratógépeit, hiszen Orosházán széles körű elterjedtséget tapasztalt, s kimondatlanul is ehhez viszonyított. Az íl910 körüli kezdetek után néhány év alatt annyira megkedvelték az orosházi gazdák az aratógépeket, hogy 1914-ben már minden tizenötödik tanyában volt belőle. Itt is — Kisújszálláshoz hasonlóan — a gépkereskedők taníttatták meg a gyárakból küldött szerelők segítségével az előbb német (Walter-Wood, Dehring), majd amerikai (Massey-Haris és Milwauke) gyártmányú gépek kezelését, utóbb javítását is. És ugyanúgy kialakult itt is a béraratógépesek csekély létszámú csoportja, akik kimondottan pénzszerzés céljából vásároltak gépet: 20 kg búzáért vágtak le egy kisholdat, ha a lovakat az arattató biztosította. A gépi aratás parasztgazdaságokban kialakult — már-már hagyományos! — sok apró munkafogásának és szabályának (pl. a négy ló befogási módjának, irányításának, s a szemre is tetszetős, s ugyanakkor eredményes munkavégzés feltételeinek) gondos megörökítése félreérthetetlenül bizonyítja, hogy a két világháború közötti évtizedekre régen túljutott a kísérletezés stádiumán a betakarításnak ez a módja. Olyannyira, hogy a géphasználatnak és a részesaratásnak is valamiféle egyensúlya, kompromisszuma alakult ki! Ennek egyik oldala: „a rátarti gazda azzal vigasztalta magát [ti. kiadásai nem csökkentek a remélt mértékben], hogy az ő betyárja már géppel arat"; a másik oldala pedig: „a betyárok is szívesebben álltak el aratógépes gazdához [...] Dolguk nem volt kevesebb, de hama65 VARGA Gyula, 1975. 427. 66 L. pl. VIRÁGH Ferenc, 1978. 122, 125; VIRÁGH Ferenc, 1981. 499. 67 SZABÓ Ferenc, 1966. összesen 81 mezőgazdasági munkásszerződést közölt, s közötte négyben említődik — mint szerződésmódosító tényező — az aratógép: 152— 159 (1917 — csanádi püspökség, Makó), 182—187 (1930 — csanádi püspökség), 310— 316 (1941 — Csorvás), 336—337 (1944 — Kiszombor) — L. még BALASSA Iván, 1985. 338 (1937 — Tiszacsege). 68 NÓVÁK László, 1977. 568. 69 Népünk és Nyelvünk III. (1931) 292. 70 NAGY Gyula, 1973. 465. 491