Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
Szilágyi Miklós: Az aratógépek az alföldi paraszt gazdaságokban
71%-a, Csanád-Arad megyében 66,3%-a, Csongrád megyében 56,6%-a, a JászNagykun-Szolnok megyében 48,4%-a volt 100 kat. hold alatti birtokos vagy bérlő tulajdonában. 61 Az adatok területi bontásának további finomításával bizonyára választ kaphatnánk arra is, hogy Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye déli részén vajon ugyanúgy kevés aratógépet használtak-e, mint Kecskeméten. Vagyis a megye viszonylag nagyobb aratógép-számával inkább az északi megyerészt kell-e jellemeznünk. Azt is érdemes lenne további adatok birtokában megvizsgálni, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megyében mennyire volt egyenletes az aratógépek eloszlása. A Kisújszállásról fentebb idézett 1942. évi adatból mintha az következnék, hogy a megye gépállományának döntő többsége éppen a nagykunsági mezővárosokban lehetett. 5. Bármennyire hiányos, s inkább lekicsinylő, mint az újítások iránti fogékonyságot méltató hangsúlyú is az aratógépek paraszti használatának bemutatása a helytörténeti és néprajzi irodalomban, annyiban igazolja a statisztikai adatokból levonható következtetést, hogy az említéseik szinte csak az Alföldhöz kapcsolódnak, az értékelhetően részletes közlések pedig Békés megyéből, leginkább pedig e megye Hódmezővásárhelyhez közeli térségéből valók. A túr kévéihez hasonló, de majd' két évtizeddel későbbi aratógép kölcsönzési akcióra Ceglédről ismerek példát. KOCSIS Gyula az első világháború alatti munkaerőhiány enyhítésének szándékával magyarázta, hogy az egyik középbirtokosnál már eredményesen dolgozó 4 db Osborne és Johnston aratógép példáján felbuzdulva a városi tanács «1915-ben 12 aratógépet vásárolt. Ezeket a gépeket napi 12 koronáért lehetett volna kikölcsönzni, a gazdák azonban alig tartottak rá igényt — így következtet KOCSIS a 240 koronányi — mindössze 20 üzemnapot jelentő — bevételből. 62 A Bihar megyében és a Hajdúságban a paraszti gazdaságok gépesítettségét részletesen elemző, s az országos tendenciák értelmezésére is vállalkozó VARGA Gyula szerint a Berettyó völgyében a világgazdasági válság előtt a parasztok nem vettek aratógépet, mert államilag sem szorgalmazták, s egyébként is nehézkesek, tökéletlenek voltak még az ilyen szerkezetek; a válság után pedig csak néhány traktorral rendelkező gazda (kísérletezett gépi aratással, mígnem a Földművelési Minisztérium 1939-ben be nem tiltotta az aratógépeket. 63 Későbbi tanulmányában az 1938-as, illetve 1942-es rendeletekre hivatkozott VARGA Gyula, melyek nem a teljes tilalmat, hanem az aratógép-beszerzés bejelentési, és a használat engedélyeztetési kötelezettségét írták elő. A gépi eszközellátottság két világháború közötti országos tendenciáit vázolva részben az ilyen korlátozó rendeletekkel, részben a gépek tökéletlenségével magyarázta, hogy az 1940-es években „elég sok arató-, kaszálógépet is vásárolnak" ugyan a nagyobb gazdák, a kézi kaszát és a részes aratást azonban sehol sem tudták kiszorítani. 64 Hajdúszoboszló agrártörténetéről szólván is utalt rá VARGA, hogy a 20. század elejétől jelentek meg a nagyobb gazdaságokban a gépek, közötte az 61 Az adatok forrása: Magyarország mezőgazdaságának... 1935. 290—291, 310—311, 330—331, 350—351, 370—371, 390—391, 410—411, 430—431, 450—451, 470—471, 490— 491, 510—511, 530—531, 550—551, 570—571, 590—591. — Meg kell említenem, hogy az aratógépek kis- és középbirtokokon való fokozatos terjedése 20. századi fejleménynek tűnik. BARBARITS Lajos ugyanis (1977. 195—196) az 1895. évi statisztika adatait értelmezve úgy találta, hogy az aratógépek 52,90%-a nagybirtokon, 27,34%-a középbirtokon volt használatban, s csak 15,79%-át találták kisbirtokosok, 3,97%-át törpebirtokosok tulajdonában. 62 KOCSIS Gyula, 1982. 230. 63 VARGA Gyula, 1982. 294, 296, 299. 64 VARGA Gyula, 1985. 201. 490
