Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Balassa Iván: Az ásó és a vele végzett munka Magyarországon

A vasalt faásó már a kelták idejében ismert lehetett. A Római Birodalom nyugati és déli részében nyomát mindenütt ki lehet mutatni. A Kárpát-medence két nagy római tartományában (Pannónia, Dácia) hiteles leletekkel eddig még nem rendelkezünk. A késő avarkorban néhány példány felbukkan, de ez aligha köthető az avarokhoz, ugyanakkor tőlünk nyugatra még nem találjuk megfelelőit. E kérdés részletes kutatást igényel, annál is inkább, mert a Balkánra települt dunai-bolgárok ilyennel a 8. században rendelkeztek. A magyarok megjelenésével az ásópapucs leletek nemcsak feltűnnek, hanem egyre inkább szaporodnak. Éppen ezért elvethető Leopold SCHMIDT azon feltevése, hogy ezt a szerszámot a Kárpát-medence népei a későközépkorban nyugati szomszédaiktól, illetve az onnan települőktől sajátítottak el. Á korábbi feltevéseket egyre több adattal támaszthatjuk alá, hogy a honfoglaló magyarok magukkal hozták a vasalt faásó ismeretét. A vasásók A teljesen vasfejű ásó minden bizonnyal a kelták kezén kialakult, de ennek részleteiben történő felkutatása még a jövő feladata (16. kép). Ezzel szemben a római korban már gyakrabban találkozunk vele. Érdekes módon Britanniában 16. kép. A vasásók szakterminológiája és főbb történeti típusai, a. süllyesztett köpü; b. köpü; с fül; d. váll; e. ormó; f. penge; g. él; h. a penge hegye. A: római kor; B: népvándorláskor — Árpádkor; C: későközépkor — törökkor. MÜLLER R. 1982. nyomán. 436