Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Balassa Iván: Az ásó és a vele végzett munka Magyarországon

az ásópapucsot elég széles körben használták a római korban, ugyanakkor a teljesen vasfejű ásókat nem igen ismerünk.

73 MÜLLER Róbert arra hívta fel a figyelmet, hogy Pannoniában a fejlődés éppen fordítottnak látszik ebben a korban, mert pontosan adatolható ásópapucs innen nem került elő, míg a vasfejű ásókat ismerünk, ha nem is nagy számban.

74 A 2—4. századból előkerült római kori vasásó legjellemzőbb sajátossága, hogy köpűje hátul nyitott. A válla többnyire visszahajtott csapott és egy szeggel erősítették a nyélhez. Ilyet Keszthely-Fenekpusztáról, Balatonaligáról, Aquincumból, Kismartonból (Eisenstadt) stb. ismerünk. Mivel általában vastag lemezből kovácsolták őket, ezért nem volt arra szükség, hogy hátlapjukat ormóval erősítsék. Dáciából a római korszakból a mai Márkod (Maros-Torda m.) határából került felszínre három ásó, melyek a keskenyebb formához tartoznak (17. kép).

75 17. kép. Rómaikori vasásók. a. Keszthely-Fenékpuszta 4. század; b. Kiskőszeg (Baranya m.) MÜLLER R. 1982. nyomán. A vasasok a római kor után teljesen eltűntek a Kárpát-medencéből, sőt a honfoglalás után sem jelentkeztek sokáig, minden bizonnyal helyüket a vaspapucsos ásók töltötték be. Majd valamikor a 15. században tűnnek fel az első pél73 MANNING, W. H. 1970. passim. 74 MÜLLER Róbert, 1982. 448. 75 KECSKÉS Péter—PETŐ Mária, 1974. 143—145; MÜLLER R. 1982. 448—451; GLODARIU, I.—ZRÍNYI A.—GYULAI P. 1971. 82—85. 437