Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Balassa Iván: Az ásó és a vele végzett munka Magyarországon

öt rósz vasazott fa Ásó (Friss Beszterce-Naszód m); 1856: egy vasas fa aso (Míhálcfa Alsó-Fehér m).

62 Feltételezem, hogy a vaspapucsos ásók a 18. századig uralkodók lehettek a sokkal drágább, teljesen vasfejű ásókkal szemben. Ezt látszik bizonyítani egy háromszéki feljegyzés. 1689: „Bak Judith kezeiben attam negj kapat, egj asot közönségeset es egj vas asot".

63 A közönséges ezen a helyen csak megvasalt faásót jelenthet. Ezt támasztja alá, hogy 1890-ben még említenek Háromszékről mely mezőgazdasági szempontból mindig Székelyföld legfejlettebb székének számított, papucsos faásót. Ilyet 1950-ben Körös-patakon (Háromszék) még használtak.

64 Egy példánya a néprajzi Múzeumba (Budapest), illetve az irodalomba is bekerült Székelyföldről.

65 A Beszterce folyó völgyében pedig még nemrégiben is feljegyezték használatát.

66 Ismeretes volt ez a szerszám még a századforduló táján is Kalotaszegen, mégpedig a régebbinek tekinthető asszimetrikus formában.

67 Legutóbb pedig Ketesdről (Kolozs m.) ismerhettünk meg egy ugyancsak aszimmetrikus példányt.

68 HAMPEL József jól ismerte az ásó vasalásokat és ezért állapította meg: „... mivel a fából készült ásók ily módon való fölszerelése vasból készült éllel a XIX. századig volt szokásban és semmi lényeges átalakuláson nem ment keresztül a puszta-szentimrei példány újabb származása sem tekinthető teljesen kizártnak".

69 A Zempléni-hegységből (Árka Abaúj m.) IKVAI Nándornak olyan jó leírást adtak erről a szerszámról, hogy azt sikerült rajzban rekonstruálni.

70 Körmendről (Vas m.) rendelkezünk egy részletes leírással és a kérdéses tárgy ma is megtalálható a szombathelyi Savaria Múzeumban: „Fa-ásó. Kovács István körmendi földműves tulajdona volt, a ki ez ásót maga készítette és éveken keresztül használta. Közlése szerint fiatal korában majdnem minden szegényebb házban lehetett ilyen ásót találni; a gazdák maguk faragták a fáját, az élét pedig az az elhasznált vasdarabokból kováccsal készíttették el. Az ásó és nyele egyetlen darab tölgyfából van kifaragva. Az ásólap csúcsára és oldaléleinél 7 cm, feljebb az oldaléleken 5 cm széles összehajlított vaslemez borul, mely szöggel olyan módon van rászorítva az ásólap mindkét oldalára, hogy a vaslemez éppen a meghajlása miatt erős élekben végződik."

71 A fenti adatok igazolják K. KOVÁCS Lászlónak azt a megállapítását, hogy a középkorban Magyarországon vaspapucsos ásót használtak.

72 Ez a 18. századig tarthatott, amikor mind kisebb területre szorult vissza, de egyes példányai a 19. század végét is megérték, sőt arrólis van tudomásunk, hogy itt-ott még századunk közepén is dolgoztak vele. 62 SZTA. 3:613. 63 BOGÁTS D. 1943. 158. 64 IMREH István, 1983. 189. 65 GYÖRFFY István, 1942. 2:159. 66 VLADUTIU, J. 1973. 290—291. 67 GYÖRFFY István, 1942. 2:159. 68 Dr. KOS Károly, 1979. 23. 69 HAMPEL János, 1902. 310; közben a szentimrei lelet honfoglaláskori eredete tisztázódott. 70 IKVAI Nándor, 1967, 49. 71 KÁRPÁTI Károly, 1903. 149. 72 K. KOVÁCS László, 1938. 265. 435