Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

S. Lackovits Emőke: Gazdasági naplótöredék a háromszéki Esztelneken

tekenöbe öntve a búza bedörzsölendő —" tudjuk, hogy ez az eljárás hosszú ideig élő gyakorlat volt még századunk első felében is. Ez volt a csávázás.

19 Az állatbetegségek közül a sertés- és marhavész, valamint a juhmétely jelentette az állandó veszedelmet. Megelőzésükre különféle eljárásokat alkalmaztak. E megelőzési módok közül néhányat közöl a napló. Ezek feltételezni engedik, hogy írója ismerhette, sőt használhatta a Marosvásárhelyi Teleki Tékában őrzött, az 1800-as évek első felében összeállított receptgyűjteményt, a „Különbféle nyavalyák orvoslására szolgáló Falusi Patika" állatgyógyászati receptjeit, jótanácsait. A gyűjtemény állatfajtánként foglalkozik a betegségekkel és gyógyításukkal, ill. megelőzésük módjával. Ezt a módszert követi a napló is.

20 Ide azonban csak olyan betegségek és gyógymódok kerültek be, amelyeket a naplóírók fontosnak tartottak, mert a gazdaságban, ill. környezetükben előfordultak, előfordulhattak. Népi gyógyászattal foglalkozó kutatók megállapították, hogy az állatgyógyászat ésszerűbb az embergyógyászatnál, többször veszi igénybe a hathatós dolgokat.

21 A sertéseket tizedelő vész, a pestis, a marhavész és a juhmétely ellen a következő gyógymódok voltak javasoltak: „Disznó dög ellen a gyalog borza (bodza=Sambucus) gyükeret azt főzd meg és a levit tedd moslék közé hogy egyék meg." „Marha visz ellen vas gálitz fii font salétrom s fil font vizbe fel olvasztani kétszer vagy háromszor betölteni és veres kendőn a kereszt csontra tenni." (Ezesetben a racionális és irracionális keveredése figyelhető meg.) „Juhmétej (májat és tüdőt megtámadó kórokozó) ellen a legjobb orvosság minden juhnak egy kávis kalán fidervájszt korpába elegyitteni őszei elrakod és.. .a torkába behányni — tavaszai újból fidervájszt hájba dugnyi teni és a juhnak a fogát megkenni kimeniskor." Az állatgyógyászat mellett az embergyógyítási eljárásokkal is foglalkozik, amelyek közül a fázásos és felsőlégúti megbetegedések elleni eljárások olvashatók a receptek között. Feltehető, hogy a különböző házi patikák nagy szerepet játszottak a gyógymódok kialakításában.

22 A háztartásban is gyakran használt növényeket, növényi főzeteket, illóolajokat, szeszeket javasolják a receptek, s a velük való öblögetést és bedörzsölést. Közülük nemegy ma is ismert, használt, s az alkalmazás módja sem idegen napjaink gyógyítási gyakorlatától, különösképpen a természetgyógyászattól. A közölt receptek a következők : „Hütis ellen 10

xrra (krajcárra) Terpentina 10 x Isokolaj 6

xr Kámfor egy fertáj borsipro egy kalán minő so öszve vegyitvén 24 ora múlva kell sorolni a fájós részt."

23 19 Nem kizárt, hogy a naplóírók ismerték „Az Erdély országi gazdaságbéli Tárház melyben mind a' mezei, mind a' házi Gazdaság külömbb-külömbb tárgyainak jobbítására, mind pedig az emberek, és barmok egészségben való tartásokra, nem külömben sok közönséges nyavalyájukból leendő meggyógyitásaikra próbált hasznos eszközök találtatnak." Kolozsvár, 1801. с munkát, s bizonyos javallatait meg is valósították. 20 HOPPAL Mihály—TÖRŐ László: op. cit. 55—56. 21 HOPPAL Mihály—TÖRŐ László: op. cit. 54. 22 HOPPAL Mihály—TÖRŐ László: op. cit. 34—49. 23 Izsóp (Hyssopus officinalis): régi gyógy- és fűszernövény, amelynek hajtásából vonják ki az izsópolajat (Oleum Hyssopi). Ennek több alkotórésze, pl. pinokamfor, görcsoldó, fertőtlenítő, hurutot oszlató hatású. Vö. MELIUS Péter: Herbarium. Bukarest, 1979. 419. A terpentin köptető hatású, nem egyéb, mint illóolajban feloldott gyanta (Terebintina communis). L. MAGYARY-KOSSA Gyula: A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata. Bp. é. n. 76—77. A kámfor légutakat tisztító hatása közismert. 419