Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

P. Madar Ilona: Alsó-Garam mente földművelése

„Répaásó". Bény (1974). IV. SZEMNYERÊSI ELJÁRÁSOK Az Alsó-Garam mente az alföldi és a felvidéki térszint között átmeneti táj. A földművelési munkálatokon belül a szemnyerésben jut ez leginkább kifejezésre. Itt ugyanis íalvanként megtalálható mind a cséplés, mint a nyomtatás. A most gyűjthető anyagból úgy látszik, hogy a nyomtatást sokkal inkább gyakorolták. Gazdálkodásuk legfontosabb ága a jószág — a gabona — termesztése volt, s minthogy a nyomtatás termelékenyebb művelet a kézicséppel történő csépelésnél érthető, hogy az általánosabb volt. 1. Verés A szemnyerési módok között ez a legkezdetlegesebb maradt meg legtovább. Tulajdonképpen nem a szem nyerése volt itt az elsődleges, hanem a zsúpé, minthogy a szemtől megtisztított szár szolgált a gabona kötelének nyersanyagául, jóllehet a szemet is hasznosították. À félmarokként kézbefogott rozsot, valamely kemény tárgyhoz, általában egy rossz asztalhoz verték, ha nem volt régi asztaluk, két székre fektették egy ajtót, és ahhoz. Kétmarokra fogták a szálakat és megverték, először az egyik, utána a másik oldalát, majd a hegyénél fogva is megverték még, hogy a tőhöz került kalászokból is kikerüljön a mag. Voltak, akik a gereblyét fogával felfelé odaerősítették az asztalhoz és abban kifésülték a zsúpot, mielőtt összerakták. 391