Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

P. Madar Ilona: Alsó-Garam mente földművelése

mítottak. Érthető, hogy a kézivetés ilyen sokáig tartotta magát, azzal egy ember magában is könnyedén elboldogult. A gabona általában két hétre kikel, két szikjibe — levelibe — van, meglátszik hogy jól sikerült-e a vetés. A hiedelem szerint nem jó a gabonát újholdkor vetni, mert üres marad a kalász. Az ugardűlő kapásnövényekkel való bevetése ill. ennek az ugar rovására történő terjedése egybeesik a gabona dekonjunktúrájával, és a vetőgép ill. a termelékenyebb eszközök elterjedésével. A kukoricát április közepe táján, legkésőbb Szent Györgyig (április 24-ig) vetették. A vetésre szánt csöveket már f osztáskor külön válogatták, meghagyták a susnyát — levelet — rajta, annál fogva füzérbe fonták és a ház előtt, vagy a padláson tárolták. Vetés előtt morzsolták le a magot a csutáról. Külön fejtették a hegyét és a kicsinynek talált szemet, azt nem vetették el. Akinek kis területtye volt „kapa után vetette a kukoricát". Két ember kellett hozzá, az egyik vágta a fészket, — kivett egy kapa földet, — a másik beledobott 3—4 szem magot és a kapás visszahelyezte a földet. Tököt és babot is szoktak vetni a sorok közé. A vizsgált időszakban sokkal gyakoribb volt az eke után való vetés. Szántáskor két barázdát üresen hagytak, a harmadikba vetettek. Az erős férfiak szántottak, az öregek vagy az asszonyok pergették a magot, jól lehajoltak, a barázda szélére szórták, mert mélyen szántottak, s ha a barázda fenekére került volna a szem, nem kelt volna ki. Akadt olyan ember, akinek nem volt pergető je, az tölcsért szerelt az eke szarvára, a nyakába akasztotta a gyeplőt, félkézzel tartotta az ekét, a másikkal pergetett. A negyvenes években kezdték géppel vetni a kukoricát, ez a munka hasonlóan történt a búza vetéséhez. Utána vasaztak, görgőztek, simítottak. A burgonya ültetése a kukoricához hasonlóan ment végbe. Aki keveset vetett, az fészekbe rakta, azzal a különbséggel, hogy a burgonya alá egy-egy kis lapát jó érett istállótrágyát raktak. A középnagyságú burgonyát válogatták vetésre, ha nem volt elegendő középnagyságú, elmetélték a nagy szemeket, úgy rakták el. Mikor több burgonyát ültettek, borozdába rakták — úgy mint a kukoricát —, nem dobták a borozda fenekére, hanem a borozdaoldalba nyomkodták. Az utóbbi időben a csíráztatott krumpli vetése is elterjedt, „eltanulták" a szövetkezettől. Április végén vetik a répát. Sorolóval meghúzzák a sort, belepergetik a magot, és gereblyefej jel visszahúzzák a földréteget. Ez igen kényes növény, gyakran kifagy, akkor újra vetik. Az ugardűlő kapásnövénnyel való beültetése, illetve az ugar rovására történő terjedése egybeesik a gabona dekonjuktúrájával, és a vetőgép, illetve a termelékenyebb eszközök elterjedésével. Ha nagyobb területre vetették a répamagot, a két szekérkerék közé csövet szereltek, ezek a már előkészített — megboronált, lehengerelt — földön meghúzták a 3 sort, kézzel belepergették a magot és simííóval — tövisboronával — betakarták. 2. Növény gondozás A frissen vetett földet madárijesztőkkel védték a kártevőktől. Szalmával kitömött bábukat raktak ki, papírcsíkokat kötöttek egy-egy karóra, ezt szúrták a föld szélére, az lengett mikor fújta a szél. Kivált az erdő melletti vetések szorultak ilyen védelemre. Ha túl ritka vagy túl sűrű volt a vetés, még ősszel meg375