Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

P. Madar Ilona: Alsó-Garam mente földművelése

vasazták. „Mondták, hogy olyankor nem jó visszanézni, mert csupa fekete a föld, alig látszik benne valami, de utána még jobban fejlődik, olyan neki a vasazás, mint a kapálás." Ha télen túl vastag volt a hótakaró, végigjáratták a birkákkal, az kilyuggatta a havat, így nem sült be a gabona. Különösen fontos volt ez a végigjáratás, ha megolvadt, s utána megfagyott a hóréteg teteje, ha megszilonyosodott, akkor méginkább besült volna a vetés. Kora tavasszal fordított boronával vasazták meg a búzát, utána meggörgőzték — meghengerelték —, ez lenyomta a talajt, és könnyű volt kiszedni a tusakot — kukoricatövet —, amit azután behordták a borozdába, ott „megette az idő". Ha jó hosszú volt az ősz, sokan már akkor elvégezték ezt a munkát. Azért kellett összeszedni a tusákat, hogy aratáskor ne akadhasson bele a kasza. Tavasszal akkor is megvasazták és megggörgözték a búzát, ha nem volt benne kukoricatő, a görgő után simaboronát kötöttek, arra gyepet vágtak, hogy súlyosabb legyen, így frissítették fel a földet. Ez a művelet a hajszálcsövek öszszeroncsolásával a téli nedvesség földben tartását is jól szolgálta. Áprilisban már arasztos a búza, a babona szerint jó termés lesz, ha ilyenkor el tud benne bújni a varjú. Május elején, amikor még szárában volt, irtópálcával irtották ki a búzavetésből a mácsonyát — acatot. Mácsonyairtáskor kiszedték a konkolyt is. A vetőmagnak szánt területet fokozott gonddal tisztították meg a gyomnövényektől. Előfordult, hogy futrinka volt a búza tövén, akkor megvasazták és elpusztult a féreg. Leginkább akkor terem ez meg, ha árpa utáni földbe vetik a búzát, s a fentiekből tudjuk, hogy ez nagyon ritkán fordul elő. Ha tavasszal nagyon gazdag volt a búzavetés, meg járatták a birkával, hogy ne legyen bujadús, mert akkor könnyű 'kalászt termett volna, nem lett volna elég magva. Utána, ahogy tovább nő a búza, hasba vagy szárba van a kalász, ilyenkor esőt kíván, hogy ki tudja hányni a fejét. Június elejétől gyakran járnak búza-nizni a határra, némely helyütt ugarnak nevezik a búzát (pl. Kisújfaluban) „szép az ugarad" — mondják egymásnak. Hogyha mégis bujadús volt, vagy elágyásodott — dűlni kezdett — a búza, mielőtt kihányta volna a fejét, megaratták, másszóval meghegyelték, leszedték a levelek legtetejét, hogy „ne dolgozzon a szárára". Levették a kaszát a nyeléről, azzal csapkodták a növény felső leveleinek hegyét. Ilyenformán szedték le a rozsfejeket is a búza közül, megvárták, míg kihányja a fejét, s akkor. Minthogy a rozs jóval magasabbra nő a búzánál, könnyűszerrel leszedhető a feje. A hirtelen nőtt árpát is meghegyelték. így jobban ki tudtak nevelődni a kalászban a szemek. A levágott rozsfejet, ill. a levelet az állatoknak adták. Az erdő melletti, érésben lévő búzát dróttal körülkerítették, a drótra fémdarabokat, konzervesdobozokat fűztek. A vaddisznótól védték így a vetést, ha nekiment a drótnak s a zörgést meghallotta, megijedt. A vizsgált terület egyetlen református községe Kisújfalu, ennek 'kivételével minden faluban búzaszentelő volt Márk napján (április 25-én). A Mária-szoborral és a zászlókkal kimentek a búzahatárba, ott misézett a pap és megáldotta a megszedett — kosárba szedett — búzát, abból mindenki vitt haza egy pár szálat, és az apró jószágnak adta, hogy egészségesek legyenek. Mintegy 10 éve a templom udvarán van a búzaszentelő, odaviszik a búzát, ott szentelik meg, a résztvevők onnan viszik haza, s ugyanúgy a baromfinak adják, s ugyanolyan céllal. Az egyes növényfajta kapálása vetéstől, illetve a kikeléstől, a 'haszon- és a gyomnövények fejlődésétől, valamint az időjárástól függ. 376