Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

P. Madar Ilona: Alsó-Garam mente földművelése

ram kiöntéséhez olyan babonás-jóslás fűződik, hogy ha „két passió" — Virágvasárnap és Fekete vasárnap között — kiont, akkor abban az évben kilencszer kiont még. 7. Szántás, rögtörés A szántás az egyik legfontosabb művelet a föld megmunkálásában. Az egyes növényfajták alá különböző számú és mélységű szántással készítik elő a talajt. A gabona neműek már azért is jobban megmunkált ágyat igényeltek, mert sűrűségük miatt alig volt lehetőség további talaj munkára. Az ültetvényeket — kapásokat — kétszer-háromszor kapálják, magától érthető, hogy a vetés előtti talaj előkészítés kevesebb munkabefektetést igényel. A gabonanövények között különös gonddal végzik a búza talajának előkészítését. Itt is legmegbecsültebb növény a búza, a kenyér alapanyaga.

20 A trágyázáshoz hasonlóan a szántás is a búzavetéshez igazodott. Amikor ugarba került háromszor szántották a földjét. A faekét, és a tükörkormányos ekét szüleik emlékezetéből idézik. A ma élő idős emberek már félvas ekével szántottak, amelyeknek a gerendelye а szarva és a taligája fából volt, a többi alkatrész pedig vasból. Voltak akik Párkányban VIDÁCS ill. SACH ekét vásároltak a századfordulón. Az új ekének a szántás könnyebbsége mellett a mélység szabályozhatósága miatt is igen nagy jelentőséget tulajdonítottak. A fogasborona vázát otthon faragták és állították össze. A vasszegeket э helybeli kovács verte be. Ez az egytagú eszköz a két világháború között ment ki a használatból, gyárban készült, 2—3 tagú vasborona váltotta fel. A sima, vessző vagy puha boronát mindenki otthon készítette. A két szélén lévő boronamacskába illesztett rudak közé fűzték a boronavesszőt — másnéven kökény fát. Az erdőszélén nőttek ezek a bokrok, és ilyen célra mindenkinek rendelkezésére álltak. Akadt egynéhány ember, aki télen eladásra is készí' tett puuha boronát, de általában mindenki megfonta 'magának.

21 A gurgót — hengert — helybeli kerékgyártók készítették, de akadtak földművesek, akik kifaragták maguknak. Kétféle formája ismert egy- és háromtagú. Tavasszal először ugarszántást végeztek. Ez volt a legsekélyebb, leszínelésnek is mondták. A második Péter-Pál táján vagy aratás után történt, ezzel megkeverölték a földet. Ez már mélyebb volt. Szeptember közepe táján került sor a harmadik szántásra.

22 Vető alá való szántásnak nevezték ezt a műveletet. Ez volt a legmélyebb, arasznyira ment. Ha túl mélyre eresztették az ekét, vadat — forgatatlan réteget — hozott fel, s ez nem termett. Területünkön nem emlékeznek arra, hogy alulvetettek volna, mindig felülre került a mag.

23 Ha valaki beleszántott a szomszéd földjébe, azt mondták: elszántotta.

24 20 Ezenkívül a gazdálkodás menetében is döntő szerepe volt. 21 Vö. TAKÁCS Lajos 1965. 22 Vö. BALASSA Iván 1973. 473. 23 Vö. BALASSA Iván 1973. A vetőre való mélyszántás is ezt bizonyítja. Jóllehet ha a vetőre jelölést, a vető alá valóval összevetjük, feltehető, hogy valamikor alulra is vetettek. 24 Az ilyen ember temetésekor mondták, mikor a földet húzták a koporsójára: nesze, legyen főded! Mikor a nyomáskényszerből kimaradt az ugar a búza az ültetések után került a földbe. Akkor a kukorica vagy burgonyaföldet letallózták, tallóbuktatás369