Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

P. Madar Ilona: Alsó-Garam mente földművelése

пак vagy tallóhántásnak is nevezték ezt a műveletet. Ezt követte a forgató, majd a vetőre, vagy vető alá való szántás. Ha legelőt törtek fel, először tavasszal csekélyen szántották, utána ősszel mélyen, úgy került bele a búza. Előfordult, — ha a kapások későn kerültek ki a földből — hogy egyszeri szántású földbe vetették a búzát, úgy számították, hogy a kétszeri kapálással úgy is munkálódott a föld. Eke. Bény (1974). Vasborona. Bény (1974). Az árpa alá egyszer szántottak, ősszel, de akkor mélyen, tavasszal csak megvasazták — boronálták — vetés előtt és vetés után. Szántáskor hosszában végigmentek a dűlőn. A termőtalajt szántás alkalmával megfordítva döntötték. Egyikszer össze, másikszor széjjel szántottak. Ültetés alá csak egyszer szántottak, mert úgy tartották, hogy a kétszeri, illetve a többszöri szántású földben mind a kukorica, mind a burgonya, mind a répa kisül. Arra vigyáztak, hogy a gabonavetés előtt összefelé szántsanak, mert így középre került a vettetés vagy összevettetés, erre rakták a gabonakeresztet, így ha eső érte, kifolyt a víz alóla. Amikor ugyanis széjjel szántottak középen ba370