Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Bellon Tibor: A Nagykunság földművelő gazdálkodása a XVIII–XIX. században

területén. A Jászkun kerület 1795-ben a tavaszi vetést szorgalmazva a zab, árpa, kukorica és köles mellett a felsőbbség kívánsága szerint ajánlja, hogy „földi almák ültessenek". Ez a burgonya első említése a Nagykunságon.

49 1816-ban a kerület a búzatermés pótlására szorgalmazza a tavasz búzát, tenkelt, árpát és „különösen az úgynevezett krumplit, — melynek a búza hiányosságban — legnagyobb és több a haszna".

50 Még ez év őszén ajánlja a kerület a városoknak, hogy jelöljenek ki krumpli alá való földet, hogy tavasszal mindenki vethesse. „Hogy pedig a termésben a jövő tavaszon fogyatkozás ne légyen minden közösség tartozzon a vetni való krumplit a szegényebb sorsú lakosok részire még az őszön elegendő mennyiségben beszerezni az olyan vidéken, ahol azt bőven termesztik."

51 Tehát ekkor már vannak helyek az országban, ahol a növény népszerűbb és bőven termesztik. Sőt a kerületnek panasza van a gabonakereskedőkre „leginkább pedig a zsidókra, akik a földi almát (krumpert) pálinka égetés kedvéért öszveszedik".

52 1817 májusában arról intézkedett a kerület, hogy a kimaradt 3156 hold földek mivel tavaszi vetés nélkül maradtak, „kölessel vagy földi aimával s egyéb termesztvények nemeivel bevettessenek".

53 Karcagon 1846. tavaszán osztanak kolompérföldet nyilasonként egy forintért azoknak a lakosoknak, akik ezt vállalják.

54 A legfontosabb növény azonban a búza volt. FÉNYES Elek 1839-ben azt írta, hogy „tiszta búza legtöbb s igen szép terem a Nagykunságon, mely aczélosságáért, sikerességéért a debreczeni sütőnek által nagyon kerestetik".

55 A Nagykunságban a búzatermelés mindig megtartotta a vezetőhelyét. A XIX. század második feléig elsősorban az önellátás céljait szolgálta, mert nem volt gazdaságos a tengelyen történő szállítás. A felvevő piacok messze estek, ezért a házi szükségletet valamint a katonaság számára megtermelt menynyiséget elegendőnek ítélték. Akkor indult nagy fejlődésnek a termelés, amikor megépült a vasút, és nagy távolságokra nagy mennyiségben lehetett szállítani, és az ára is kedvezően alakult. A termelés bővülését a vetésterület növelésével érték el. Ujabb és újabb földeket törtek fel és vetettek be gabonával. A gabonakultura is extenzív a Nagykunságon. A belterjes művelés egyáltalán nem jellemezte a mezőgazdaságot. Ez mind a talaj előkészítésében, mind a termő erő pótlásában megnyilvánult. A korábban idézett 1829-ik évi földadó kataszterrel kapcsolatos válasz egyértelműen bizonyítja, hogy a lakosság növekedésével a rosszabb minőségű földeket is fel kellett törni, be kellett vonni a termelésbe. Ezek viszont trágyázás nélkül nagyon keveset teremtek. A föld trágyázása nem volt ugyan szokásban, de a trágyázott föld értékét pontosan ismerték: a trágyázott földnek adás-vételnél sokkal nagyobb árat szabtak. Ezt sohasem mulasztották el írásban is rögzíteni. Több helyen pedig a rétek felosztásakor külön kérték egyesek, hogy azokat a területeket adják nekik, amelyeken birkával jártak, így azt trágyázhatták. Vincze Mihály a tanácstól azt kérte, hogy a „már négy esztendőtől fogva esztrengának használt darab föld adasson örökösen neki".

56 Akkor kezdték jobban trágyázni a földeket, amikor végképp nem volt más mód a termőerő pót49 J-Nk-Sz. ML. Jászkun ker. jkv. 1795. 89—90/409. 50 J-Nk-Sz. ML. Jászkun ker. jkv. 1816. 176—180/558. 51 J-Nk-Sz. ML. Jászkun ker. jkv. 1816. szept. 2. 507/1543—14. 52 J-Nk-Sz. ML. Jászkun ker. jkv. 1816. okt. 25. 611/1855. 53 J-Nk-Sz. ML. Jászkun ker. jkv. 1817. május 16. 283/892. 54 J-Nk-Sz. ML. Prot. Karcagiensis 1846. márc. 7. 54/141. 55 FÉNYES Elek, V. 1839. 130. 56 BELLON Tibor, 1973. 123—127. 351