Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Bellon Tibor: A Nagykunság földművelő gazdálkodása a XVIII–XIX. században

demptus lakosok. Az ugar használatbavételének folyamata egyúttal jól jelzi a földművelés térhódításának az útját a Nagykunságon. A határhasználat harmadik jellemző formáját az évenként különböző növények alá újra osztott földek alkotják. Ennek lényege, hogy minden évben közvetlenül a szántás és veteményezés előtt a tanács tagjaiból álló osztó bizottság a helyszínen határozza meg, hogy mennyi földet és milyen növény alá ad. A bizottság megállapította, hogy egy-egy redempcionális forintra hány öl föld jut. Ezután nyilat húztak, megállapítva a kiosztás sorrendiségét, a tizedek egymást követő rendjét. A tizeden belül mindig utca és házsorjában haladt a kiosztás. Ez a rendszer érvényben maradt míg a közös használatban levő területeket évenként felosztották, tehát a múlt század vége feléig. Ezeket az évenkénti osztással élt földeket /orgó/ó'ldeknek, rátcrföZdeknek, apróosziás/öZdeknék, föld után járó osztály földeknek, nyilasföldéknek, rétiföldeknek, vagy réti nyilasoknak nevezték. Az elnevezés sokfélesége a használati sokféleségre utal. Ezeken a földeken a tanács szigorúan ellenőrizte, hogy valóban az a növény kerüljön bele, amelyik számára kiosztották. Többnyire a legelőkből hasították ki őket, s mert az azonos növények vegetációs ideje egyforma volt, annak a betakarítása után egyszerre szabadíthatták fel ezeket a területeket a legelő állatok számára. Az apróosztásföldekben, — melyet redempciós jog alapján mindig máshol osztottak — termelték a kölest és „a kereskedési növényekből" a kendert, lent, dohányt. Igaz, csak házi szükségletre elegendőt.

41 A fentiek mellett „gyümölcsből sárga és görögdinnye nagy bőséggel s kivált a Kis Uj szállási és Karczagi görög dinnye a magyarországi leghíresebb dinnyékkel vetekedik".

42 Kölesföldet 1762-ben több karcagi gazda tilalom ellenére fogott magának. Büntetésképpen „minden véka alá eső földtűi" egy máriást kellett fizetniük. Mások pedig dinnyeföldet szántottak tilalom ellenére.

43 Kisújszállás elöljárósága a Mirhó-gát megtöltése után a Kurva-háton osztott kölesföldet a redemptus lakosoknak, minden három forint után egy öl szélességű és 140 öl hosszúságú darabot.

44 1799-ben Kisújszálláson a réten a Berettyóig 287 kerékfordulás nagyságú földet mértek ki kölesvetés alá. Minden öt forintra egy ölet adtak, a 140 öles hosszúságú dűlőben.

45 A XVIII. században, de még a XIX. század első felében is ugyancsak apróosztás földbe került a kukorica is. Ez arra utal, hogy nem volt meghatározó növénye a Nagykunságnak, csak a múlt század második felében, vége felé került be ez a növény a vetésforgóba. Kisújszálláson a Kara- vagy Kurva-háti területet két calcaturára szakította a tanács. Az egyikbe minden esztendőben kukoricát, a másikba pedig „akarminémű gabonát" lehetett vetni.

46 Kunhegyesen 1781-ben „a kukorica másként tengeriföld osztásban való nyílhúzást" rendelt el a tanács.

47 Az is jelzi a kukoricatermesztés jelentéktelenségét, hogy pl. Kisújszálláson megtiltják, hogy a szőlőskertekben ekével szántsanak, és kukoricát ültessenek.

48 A burgonya a XVIII. század utolsó évtizedében jelent meg a Nagykunság 41 FÉNYES Elek, V. 1839. 130.; PALUGYAY Imre, 1854. III. 70. 42 PALUGYAY Imre, III. 1854. 70. 43 J-Nk-Sz. ML. Prot. Karcagiensis 1762. júl. 19. 4—5. 44 KISS Géza, 1959. 23. 45 SZABÓ Lajos, 1969. 17. 46 uo. 47 SZABÓ Lajos, 1966. 20—21. 48 J-Nk-Sz. ML. Prot. Kisújszállásiensis 1758. okt. 20. 90. 350