Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
Bellon Tibor: A Nagykunság földművelő gazdálkodása a XVIII–XIX. században
A nagykunsági határok szántóföldi műveléssel hasznosított területei három csoportot alkotnak: a szabadrendelkezésű tanyaföldek mellett az ugar használatú és az évenként újra osztott földeket kell megkülönböztetnünk. A történeti adatokból legkevesebbet a tanyaföldek használatára vonatkozóan tudunk, hiszen ezeknek a szabadrendelkezésű területeknek a vetésforgója, használati rendje kinek-kinek az egyéni szokása szerint alakult. Ezért iratképződés ekörül nem történt. Sokkal többet tudunk az ugarhasználatú földekről, mivel ezek használatát már a közösség szabályozta. Minden határban osztottak a lakosoknak a redempciós összeg arányában ún. ugar használatú földeket. Ez a terület megfelel a kishatárú falvak kétnyomásban művelt szántóföldi hasznosításának. Egyik részüket szántják, gabonával vetik, másik részük pihen, legelőként hasznosítják. Az ugarföldeket általában 3—7 évenként újraosztották. Tulajdonjogilag tehát átmenetet képeznek a szabadrendelkezésű és a közösen használt területek között. Az ugarföldeket adták-vették, zálogosították a Nagykunság egész területén. Az ugar használat gyakorlata a XVIII. század 70-es éveitől jelenik meg a Nagykunságon, és évtizedek kellenek, amíg minden településen ennek a praktikusságát látva elfogadják és bevezetik. A már korábban idézett Jászkun kapitányi ajánlásban ugarhasználatra vonatkozó passzust is találunk: „vajon nem volna e hasznos az ugarlás minden helyben, mivel annyira megélődött a föld, hogy többnyire tsak vad zabot terem. Ha ugarolnának minden helyben, úgy tetszik megnyerik elsőben, hogy alkalmatos szántások után búzájok nagyobb szemű, hasznosabb bővebben is terem. Megnyerik másodszor, hogy az ugarfölddel nyomásos mezőjök vagy legelőjök szaporodván a valóságos marhaiárásból úgy legelőmezőből forgó új hasznos földet szántásra annyit amennyit ugarnak marad, fel lehet osztani. Megnyerik harmadszor hogy az őszi vetés együtt lévén a szántszándékos, úgy a történetből megesni gyakorta szokott kártékony jószágtól inkább meg lehet oltalmazni, mintsem amint ekkoráig az egész határon szanaszét helyt-helyt lévén megbecsülhetetlen károkat kellett tapasztalni, s feltakarni az életet az ottmaradó gabonafejeket s.v. a sertésekkel mindent praejudicium és kártétel nélkül meg lehet étetni, s így ez sem vész kárba." 40 / 15 Az ugarföldek minőségileg sokkal gyengébbek voltak mint a tanya- vagy tőkeföldek. Éppen ezért gazdasági jelentőségük is csak kiegészítő szerepet töltött be. Annál fontosabb, hogy a meghatározott növények alá évenként újraosztott földek mellett az ugar volt az új növénykultúrák meghonosításának a kísérleti telepe. De ha a szükség úgy hozta, az alkalomnak megfelelő növényekkel vetették be az ugart. A búza mellett gyakori, különösen vizes években, — hogy köles vetésére osztják ki az ugart. De itt hódít teret a kukorica is mielőtt a tőkeföldekre betörne. Az ugarföldeket a lakosok egyre állandóbban igénybe veszik, ahogyan a lakosság szaporodásával fogy a határ. Az 1840-es évekre már az a ritka, ha az ugar felét pihenni hagyják. Inkább arra kérik a tanácsot, engedné meg, hogy a különböző szükségek miatt ne pihenjen ez a föld, hanem meghatározott magot lehessen bele vetni. így ezeknek a sovány, szikes jellegű földeknek a használata egyre állandóbb lesz, egyre nagyobb mértéket ölt. Az 1840-es években végrehajtott tagosítások eredményeként aztán meg is szűnnek az ugarföldek. Ettől kezdve örökhasználatú és egy tagban maradó földként éltek vele a re40/b J-Nk-Sz. ML. Túrkeve Prot. Currentális 1776. jan. 22. 420—422. SZABÓ Lajos, 1987. 140. 348
