Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Bellon Tibor: A Nagykunság földművelő gazdálkodása a XVIII–XIX. században

leg két oldalon deszkakerítéssel borított szín állott, mely a szekérnek és más mezőgazdasági eszköznek adott helyet. Gondozottabb, jó földű tanyákon gyakori volt, hogy a tanya út felőli végénél 30—100 darabból álló, különböző fajta gyümölcsfát magába foglaló kiskertet alakítottak ki. Sokszor a méhes is benne állott. Rendszerint szilvafa, birsalmafa, esetleg néhány meggyfa alkotta ennek a tanyai gyümölcsösnek az állományát. Gondozásukra kevés figyelmet fordítottak. A termésüket a gyerekek, vagy nyomtatáskor, csépléskor odajövő munkások fogyasztották el. A hulló gyümölcsből pálinkát főztek. A tanyák képéhez hozzátartoztak a szalma- és takarmány boglyák, kazlak. Itt volt a nyomtatószérű, melyre mindig gondosan vigyáztak, szekérrel nem hajtottak rá. A tanyapallag füves volt, melyet a baromfik, sertések legelték, de a tanyán tartott néhány juh is talált magának rajta szűkös élelmet. A tanyákon élők napi munkájának a ritmusa az ott élő állatok gondozásához, és a soros mezőgazdasági munkához igazodott. Az asszonyok a tanya körül dolgozó férfiak élelméről gondoskodtak. A Nagykunságon — a tanyai élet megosztottságából következően egy sajátos népvándorlás alakult ki. Tavasszal, amikor a jó idő beköszöntött szedelőzködtek a városon: összepakolták, ami a legszüségesebb a kinnléthez. Az aprójószágokat összefogdosták, egy nagy kasba rakták, felpakoltak mindent a szekérre. Az iskolás gyermekeket, a tanítás végéig az öregek vagy egyéb családtag őrizetére bízták, és elindultak a tanyára, hogy őszig, a betakarítás elvégzéséig haza se jöjjenek. Nyárára a gyerekek is kimentek, ott a különböző munkákba bekapcsolva hasznukat vették: őrizték a malacot vagy libát, segítettek a tanya körüli munkában. A nagyobbak pedig a legnehezebb munkák egyikénél a nyomtatásnál hasznosították magukat: az ágyás közepén állva a lovakat hajtották. A termőterület kibővülésével meggyorsult a munka ritmusa. Kíméletlenebbé vált a hajsza, hogy a munkát idejében elvégezhessék, hiszen a Nagykunságban a termelés bővülését az újabb területek bevonásával érték el, és a megnövekedett gabonamennyiség feldolgozása hagyományos technikával, nyomtatással időigényesebb és kíméletlenebb volt. A hagyományos munkaszervezeten alig változtattak valamit. A nagyobb terület megművelését többletmunkával igyekeztek megoldani. A kukorica térhódítása és néhány takarmánynövény, mint pl. a répa meghonosodása felborította a hagyományos munkarendet, és még feszítettebb állandóbb munkatempót diktált. A nagykun tanya tehát a legutóbbi időkig megőrizte a hagyományos paraszti kultúra nagyon sok elemét. Magában hordozta az ólaskertes település szerkezeti elemeit is, és ez a forma a későbbi gazdálkodás viszonyaihoz alkalmazkodva — azt is mondhatjuk, hogy ennek a gazdálkodási szerkezetnek a konzervatizmusát kiszolgálva — két évszázadon keresztül alig változott valamit. Megőrizte a XVIII. századi formáját. Napjainkra a Nagykunságban már csak hírmondója van ennek a hagyományos tanyaformának és ennek az életmódnak. A nagyüzem, a tanyaellenes agrárpolitika helyi megvalósulása pontot tett a végére. A földművelés technikája a múlt század végéig szinte semmit sem változott a Nagykunságon. Korszerűbb eszközök — elsősorban a vető- és cséplőgépek révén — a múlt század utolján kezdtek megjelenni, de csak nagyon lassan hódítottak teret. Még a két világháború között is — ha nem is gyakran —, de előfordult a nyomtatás. Legkorábban a talajmegmunkáló eszközök, az ekék, boronák korszerűsödtek. Tanulságos, hogy már a XVIII. század második felében találkozunk erre utaló törekvésekkel. Illéssy János nagykun kapitány 1776346