Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Bellon Tibor: A Nagykunság földművelő gazdálkodása a XVIII–XIX. században

ban a gazdálkodás korszerűsítése érdekében különféle javaslatokat, ajánlásokat tett. Az egyik éppen a szántásra, boronálásra vonatkozott: „vallyon nem jobb volna e kisebb ekéket, s ahhoz való szántó vasakat szerezni, kisebbeket, mintsem a mostani Debreceni forma. Ugy tetszik, abból ilyen haszon következnék: hogy ahol most hat személlyek, nyolcz marhán is szántanak, négy marhán is szinte annyit lehetne szántani kisebb ekén, de az is következnék, hogy kisebb eke kisebb s sűrűbb barázdát fordítván, dudvát nem teremne, hanem a beléje vetendő mag sűrűbben esne, és következésképpen a gabona sűrűbb lenne, s többet is teremne. Vallyon nem jó volna e azt observálni, hogy amely gazda két ekével szánt, ha egy nap szánt, másik nap szántását bevesse, hapedig egy ekével szánt, minden harmad nap vessen, hogy így nyers földbe esvén, a mag jobban és hamarább kikeljen. Vallyon nem jó lenne e minden szántást, de kivált a göröngyös szántást kétcer boronálni, hogy így a madarak által a mag ki ne szedettessen, hanem a kikelésre megmaradjon."

34 Az ajánlásban még a kettős eke alkalmazásáról is olvashatunk, amelyiket a múlt század végén valósítottak meg az ekegyárak: „nem jó volna e két ekét úgy egymás után alkalmaztatni egy talyigára, hogy az egyiknek hosszabb gerendelyét, vagy rúdját csináltatván, egymás után fordítsa a barázdát, ezt pedig nyolcz marha el is húzná, és így egy ökörhaj tóval, két eketartóval lehetne szántani, s egy embert így is meg lehetne nyerni."

35 34 A körlevélből egy-két mondatot először GYÖRFFY István közölt a Magyarság Néprajza II. kötet 165. lapján, BALASSA Iván az ekéről írt monográfiájában erre hivatkozik (1973. 376.). A teljes körlevél megtalálható a J-Nk-Sz. ML. Túrkeve Prot. Currentalis 1776. jan. 22. 420—422. 35 uo. Érdemes még a körlevél kimaradt pontjait is idézni, hiszen a munkára nevelésre fontos információkat hordoz, egyúttal a korabeli munkaszervezésre is példát ad: „7. Vallyon nem volna-e szükséges a Felséges Consiliumnak kegyes rendelését az eránt instálni, hogy minden helyben található kézi munkások és betyárok is, takarás idején, midőn a Felséges Isten gabonát ád, ne mennyének más helyekre takarásra, mivel minden helységbeli kézi munkások találnak magok helységekben takarást, de sokan tsak azért is elmennek és egész nyarat másutt eltöltik, hogy őfelsége szolgálattyátul s helység közönséges szolgálataitól magokat elhúzhassák, így ezek ha megmaradnak, idejében mind széna, mind élet fel takartatik. És minden gazda mind Felséges Asszonyunknak szolgálataira, mind maga szükséges dolgaira inkább reá ér. Ehhez járulhat az is, hogy sok szegény emberek kisded kortul fogva fiaikat és leányaikat magok alatt többnyire minden munka nélkül nevelik úgy, hogy ember korra jutván sem kell nékiek a dolog, ezek közül lesznek annakutána az dologkerülő, korhel, sem a Felséges Királynak sem helységnek nem szolgálók, földhöz ragadt szegények, ezek közül lesznek tolvajok, bitangok, kik magokat szántszándékkal koldulásra is adják talám jó volna ezeket még gyermek korokban dologra kapatni. Kit szolgálatra s szolgálóságra, kit napi számra, kit pedig mesterségre erővel hajtani. Ügy tessék nyilván azt is tapasztalni, hogy mi nállunk minden hellyben a szolgáknak, a juhászoknak az egyéb szegény embereknek is feleségeik sokkal kevesebb munkával élnek, mintsem a gazda asszonyok vagy akiknek a Felséges Isten tehettséget adott, mert akiknek tehettségek vagyon, szükségképpen azoknak éjjeli s nappali gondjok s dolgok is elég vagyon, de a szolgák, juhászok s több szegény embereknek feleségeiknek nints magoknak mi mellett dolgozzanak, s másoknak sem dolgoznak, hanem tsak a nagy heverést teszik, férjek bérekre s keresményekre feküsznek, így a szegénységet férjére s magára szántszándékkal húzza, talám ezeket is jó volna dologra kapattni. 8. Vallyon nem jó volna-e azeránt is a Felséges Consiliumot instálni, hogy minden munkásoknak naponként való fizetések rendeltetnék, tudniillik egy napi kaszálásért s gyűjtésért s kapálásért is mit kellessék fizetni, hogy így abban se keresnének kifogást a munkások, hanem ő is tudná, a fix summát és a gazda is." 347