Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Topál Judit: Vaseszközök a szentendrei római villából

kói — többek között — minden bizonnyal szőlőműveléssel foglalkoztak, arra a metszőkéseken kívül a praefurniumok (padlófűtés tüzelőnyílásai) hamurétegeiben talált nagy mennyiségű szőlőmag és venyigemaradvány is bizonyítékul szolgál.

8 Jóllehet szakirodalmi közhelynek számít immár Domitianus rendelete,

9 meggyőződésünk, hogy már kiadását követően sem, de a 3—4. században még kevésbé szorgalmazták végrehajtását. A villa kerámia leletei között előkerült néhány amphora töredék

10 kevésbé erőteljes bizonyíték a bor exportjára (vagy éppen importjára),

11 annál is inkább, mert Pannónia bora „megvetésre méltónak" számított,

12 azonkívül az amphorákat inkább olajszállítása használták.

13 De hogy a bor — akár saját termésű, akár import — kiemelt szerepet játszott a szentendrei villagazdaság életében, erre bizonyíték az atrium ÉNy-i sarkában elásott, összetört trieri import boroskészlet.

14 A ke verőedény egyedi felirata — olvasatunkban

15 — feltehetőleg a vüTa akkori tulajdonosának kifejezett megrendelésére készült; az ivópoharak „mondásai"

16 hangulatilag közvetlenül kapcsolhatók a keverőedény feliratához. Jóllehet egy ilyen nagy kiterjedésű épületben két metszőkés, valamint két hasonló jellegű pengetöredék előkerülése nem feltétlenül perdöntő, mégis megfontolásra int a tény, hogy a villagazdaságot nem veszélyhelyzettől sarkallva hagyták el. Mindkét kacorunk a balta nélküli, széles pengéjű, csapott hegyű típusba sorolható, melyet a kutatók némelyike kifejezetten a magasan felfuttatott szőlőművelés

17 eszközének tart és itáliai eredetűnek vél.

18 Elképzelhető azonban, hogy nem mindegyik szolgált falx vinitoriaként; minthogy fent ívelt, alul egyenes vágóélük miatt — húzva és tolvametszésre — elsődlegesen más munkákra (bozót ill. gyomirtás) is használhatták; (falx silvatica ill. arbor aria).® Két töredékes pengénk (egyik fokéles, tehát csak tolvametszésre alkalmazható) egyaránt lehetett falx vinitoria (falcula vineatica) vagy falx putatoria darabja.

20 Szintén irodalmi közhely, hogy a Pannóniában oly kedvelt és kőplasztikában gyakran ábrázolt Silvanus isten metszőkése inkább kerti szerszámnak, 8 Archaebotanikai vizsgálatra még nem került anyag. Recens párhuzamok alapján azonban kétséget kizáróan szőlőmagvak és venyigék maradványai. 9 Suetonius, Dom. 7, egy bőséges szőlőtermést követően Itáliában „senki se telepítsen új szőlőt, a tartományokban pedig vágják ki a tőkéket, legfeljebb fele részben hagyják meg". (Kiss Ferencné ford. Magyar Helikon, Bp. 1975) 10 SzFM ltsz. 86.4.12, 220. 303, ez utóbbi töredék az Aegeikum vidékéről származik és a 3. század 2. felére (260—270 Kr. u.) keltezhető darab. Bezeczky Tamás szíves szóbeli közlése. 11 Strabón V, 1, 8 a henetosok tengeri termékeket szállítanak ide, vaalmint bort fahordókban, szekerekre rakva és olajat, azok (az Ister körüli illyr népek, TJ) rabszolgákat, vágómarhákat és bőröket." (Földy J. ford. Bp. 1977). 12 Dio Cass. XLIX, 36; Mócsy, PWRE, 669. 13 MÓCSY, PWRE, 669. 14 TOPÁL, 1984, 218. 15 TOPÁL, 1984, 220. és 6—7. jegyzet. 16 A „mondásos" edényekhez (Spruchbecher) 1. LOESCHCKE, S. Römische Denkmäler vom Weinbau. TrZ 7 (1932) ; JAHN, O., Aufschriften römischer Trinkgefäße. В J 13 (1848) ; CIL XIII 10016, 10017, 10018. 17 Magasművelésű szőlő ábrázolása: RHÉ GY. Balácza, VII. t. (Veszprém, 1912) 18 KECSKÉS—PETŐ 136, a) típus, nyéltüskés felerősítéssel = falx vinitoria. Az adattári részben (154. old.) 20 db ilyen típusú metszőkést sorol fel és valamennyit a római korra datálja. 19 PATAY, 1964, 187, 199, 34—37. jegyzet. L. még: KUZSINSZKY, 1920, a fenékpusztai eszközlelet metszőkései, 82. ábra. 20 LOESCHCKE, S. 9. és 16. 309