Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
Mesterházy Károly: Pénzekkel keltezett későcsászárkori eszközlelet Hajdúnánás–Tedejről
talán ideiglenesen, melyeket jóval könnyebben be tudott szerezni Pannóniából. Az új szerszámok megjelenése a Barbaricumban azonban már magában véve is fontos. Az új szerszámok új művelési módok, esetleg újabb termények elterjedését segítik elő, ha ez nem is jelent a gazdálkodásban olyan színvonalat, mint amilyen az a provinciákban volt. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az egyes provinciákon belül vagy az egyes provinciák gazdálkodása között jelentős szintbeli eltérések voltak. Noricumban pl. csak helyi szükségletre termelt a kevéssé fejlett mezőgazdaság. 103 Pannóniában pedig Aquincum térségének mezőgazdasága volt fejletlenebb a Balaton környéki villák gazdálkodásához képest, állapítja meg Pető Mária az aszimmetrikus ekevasak, csoroszlya és ekehúzó láncok Aquincum környéki hiánya alapján. 104 Mindenesetre a pannóniai földművelés színvonala a termelés technológiáját tekintve nem sokban tért el a többi provinciában tapasztalható színvonaltól, és ennek bizonyos kisugárzása érezhető volt a Barbaricum más vidékein is. 105 A kereskedelmi kapcsolatok és más érintkezési formák a provinciális lakossággal megkönnyítették a földműves szerszámok beszerzését és a földművelési ismeretek átadását. 106 Még római kori földművelő telepesek jelenlétével is számolhatunk a Duna bal partján, mint azt egy felirat is sejteti a csallóközi Bálványról. 107 A balparti erődök környékén ez a tapasztalatcsere fokozottabb lehetett. Bár a tedeji lelet által jelzett gazdálkodási nívó alacsony volt, az Oroson talált mezőgazdasági eszközlelet tárgyai 108 azt jelzik, hogy csak a tedeji lelet alapján nem szabad a gazdálkodás szintjét megítélni. A Tedejtől 25 km-re K-re levő Oroson (Szabolcs m.) olyan eszközlelet került elő, amelynek tárgyai méretüknél fogva nem lehetnek ásók, hanem talán ekevasak, esetleg különleges kapák. Ez azt jelenti, hogy a terület lakóinak már a 2. században is lehetett valamilyen ekéje. E ténynek a IV. században sem lehet kisebb a valószínűsége. Így annak feltételezése mellett, hogy a 4. századi lakosságnak is kellett ekéjének lenni, 109 a szarmata föld mezőgazdaságának általános szintjét nem szabad alábecsülnünk. Bizonyos, hogy nem maradt el sem a csernyahovi kultúra, sem a przeworsk kultúra népességének gazdálkodási szintjétől. 110 Erre mutat a termesztett növények fajtaösszetétele (köles, árpa, rozs, búza, zab stb. 111 ) (Pyrgala 1976, 420.). Arra is fel kell figyelnünk, hogy a zabla méretei alapján egy nagyobb testű ló kitenyésztésével kell számolnunk, mint ahogyan a késő császárkori provinciális területeken ez ki is mutatható. 112 Miután a tárgyakból adódó következtetéseket igyekeztünk levonni, meg kell vizsgálnunk, milyen következtetésekre ad lehetőséget a lelőhely földrajzi környezete és a hozzá kapcsolható történeti adatok. Lelőhelyünktől mindössze 5 km-re É-ra húzódik a Csörsz-árok, amely a szarmaták településterületének határa volt a 4. században. 113 Ennek az árokvonalnak a rajza látható a Hajdú-Bi103 WINKLER G., 1977, 217. 104 BALASSA Iván, 1973, 147.; PETŐ Mária, 1975, 97. 105 BERANOVA, Magdalena, 1979, 16—18.; BERANOVA, Magdalena, 1980, 375—77. 106 GLODARIU, Ion, 1977, 971. 107 KRIZEK, FrantiSek, 1957, 79.; SZILAGYI János, 1960, 258. 108 PETŐ Mária, 1971, 29.; MÜLLER Róbert, 1982, 287. 109 BALASSA Iván, 1973, 147: aszimmetrikus későszarmata ekevasat közöl SzolnokSzandáról, de a kormeghatározás bizonytalan. 110 BERANOVA, Magdalena, 1980, 377.; HÄUSLER, Alexander, 1979, 24—25. 111 HARTYÁNI Borbála—NOVÁKI Gyula, 1975, 76. 112 BERANOVA, Magdalena, 1980, 376. 113 GARAM Éva—SOPRONI Sándor—PATAY Pál, 1983.; MESTERHÁZY Károly, 1972/82, 194. 283
