Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Mesterházy Károly: Pénzekkel keltezett későcsászárkori eszközlelet Hajdúnánás–Tedejről

har Megyei Levéltár egy 1800-ból származó térképén is: Geometrica Delineatio controversiae possessiorum Szentmihály et Büd et predii Tedej (Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, HvT. 40.). Mivel a leletet a sáncon belül rejtették el egy településen, így nem lehet kétségünk afelől, hogy a depot tulajdonosa egy szarmata paraszt volt. Az árokrendszer védelmi funkciója éppen azokban az időkben omlott össze, amikor a tedeji leletet elrejtették. Az eszközökkel elrejtett 705 db centenionales záróveretei 375-re keltezhetők.

114 Ez azt jelenti, hogy a lelet vagy még 375-ben, vagy röviddel az után, 376—377-ben került a földbe. Ezt az időszakot több ugyanebben az időszakban elrejtett éremlelet is jelzi. A sarmisegetusai amphitheatrum páholyfülkéiben „több csomó Valentinianus féle (364— 375) apró rézérmet" leltek.

115 375-tel zárul a Laslea/Szászszentlászlói és egy orsovai lelet (Dierna I.)

116 Egy-két évvel későbbi az öcsödi lelet, amely II. Valentinianus aquileai vereteit is tartalmazza.

117 Kétségkívül e kincsleletek elrejtése a hunok előretörésével és az általa kiváltott népmozgalmakkal kapcsolatos,

118 de nem a 378-as év,

119 hanem a 376-os év eseményei a döntőek. A 378-as év eseményei a hadrianopolisi centrumtól távolabb levő területeken, mint Öcsödön vagy Tedej en aligha voltak érzékelhetők, s nem lehetetlen, hogy mindkét (mind az öt) lelet már az előző években, tehát már 377-ben földbe került.

120 Az események menetét nem is az ismert adatok további elemzéséből következtethetjük ki, hanem egy újabb adat bevonásával. Ez pedig az ártándi gepida temetők megnyílásának kezdete. Az ártándi két korai gepida temetőt a Csörsz-árkon belülre kb. 2 km-re jelölték ki a betelepülők. (Kéziratos térkép a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban: jelzete BmT. 31.) Megtelepülésük időpontját a legkorábbi temetkezések alapján a 4. század 80-as éveire tehetjük. Egy D—É tájolású sír felett Ny—K-i tájolású torzított koponyás temetkezés feküdt. Egy ilyen egymásratemetkezéshez, amely a kisfarkasdombi temetőben az egyetlen volt, kb. három generáció egymásutánja szükséges. A torzított koponyás temetkezések 450—460-as datálását alapul véve a harmadik generációt visszafelé a 380-as évekre keltezhetjük. Ez azt jelenti, hogy a sáncrendszer összeomlása és feladása után

121 települtek be a gepidák a sáncrendszeren belülre. Egyidejűleg a szarmaták is nyugat felé menekülnek, betörnek Pannóniába és Moesia primaba 378ban.

122 így a hunok előretörése 376-ban láncreakciószerűen mozgásba hozta az addig többé-kevésbé békében egymás mellett élő népeket,

123 s vagy a nyugati gótok, vagy hun csoportok nyomására a gepidák 375 után a Körösök mellékére és a bihari síkságra költöztek, miközben a szarmata lakosság a provinciák felé menekült. Ez időtől számíthatjuk a gepidák tiszántúli megtelepülését. Valószínűleg a számlájukra kell írni a tedeji lelet földbekerülését is. 114 SOPRONI Sándor, 1966—67, 115. 115 TÉGLÁS Gábor, 1897, 288.; ALFÖLDI András, 1943, 87.; HOREDT, Kurt, 1982, 180. 116 CHIRILA, Eugen—GUDEA, Nicole—STRATAN, loan, 1974, 81, 17—29. 117 JÓNÁS Elemér, 1929—30, 30. 118 MÓCSY András, 1974, 339.; WOLFRAM Herwig, 1979, 79—81.; BÖNA István, 1981, 368—69. 119 SOPRONI Sándor, 1966—67, 112. 120 NAGY Tibor, 1973, 111. 121 GARAM Éva—PATA Y Pál—SOPRONI Sándor, 1983, 62.; SOPRONI Sándor, 1985, 95. 122 NAGY Tibor, 1971, 77—78. 123 BÓNA István, 1982, 180.; BÓNA István, 1984, 265. 284