Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

T. Bereczki Ibolya: Vezseny határhasználata a XVIII–XIX. században

• nek a Határban is volt földjük. 125 gyálogilletőségre emlékeznek; egy illetőségbe 2 és fél kishold föld tartozott (ezt a mennyiséget mások 3 és háromnegyed holdnak tudták, és gyálogpáskomnak nevezték. A gyalogjobbágyok része a következő darabokra oszlott: „Egy páskom volt 900 négyszögöl FöZső-KotZó, 900 négyszögöl Alsó-Kotló, 1200 négyszögöl Nagynyüas, 800 kadrát Kisnyilas, vagy Tiszaparti nyilas, az már parcellánként volt, úűonként, hogy melyikbe esik. Meg Gazosnyilas, mer dudvát termett sokat, de jó földek lettek aztán, ökrökkel megszántotta, akinek tehetsége volt hozzá."

44 A Paptouából а gyalogjobbágyok 60 négyszögöllel részesedtek. A KoiZókat már a XIX. század elején is szántóként élték, a Szénás-ér környékét kaszálónak használták: „Szénás érnek neveztetik, azért mert a' víz leapadása után környékén dús széna termés van."

45 A nyilasok eredetileg kaszálók voltak, fokozatosan törték fel őket. A Kurázs és a Kurjantó nevű határrészek (szintén vízjárta területek a Réten) legelők voltak. „Fél fertály földnek, az hat hold a Felső-földön, az után való járandóság volt négy és fél hold kaszáló a Réten. Legelő, az is volt, minden fél fertály után, egy öregjárás, az volt 1200 kadrát, egy rúgottjárás, rúgott borjú mehetett rá, az meg volt 600 kadrát. Bús Imrének is volt, azt meg Kurázsnak hívták."

46 A jobbágyfelszabadítás és az úrbéri telkek kiosztása ellenére Vezsenyen a feudális jellegű függés konzerválódott, a társadalomban az 1970—80-as évekig meglehetősen elkülönült az egykori gazdák (telkes jobbágyok), és a gyalogemberek, gyalogjobbágyok rétege. Az Alföldön szinte ismeretlennek tekinthető jelenség tanúi vagyunk. A jobbágyvilág emléke szokatlanul intenzíven megmaradt községünkben. A kiváltságos jász és kun helységekben, a nagy határú alföldi mezővárosokban gyakorlatilag ismeretlen volt a jobbágy és földesúr fogalma és a hozzájuk kapcsolódó kötöttségek sora. Az Alföld többi, jobbágynak tudott települése is lényegesen hamarabb megindult a kapitalizálódás útján, mint Vezseny. Itt 1848-ig, a jobbágyfelszabadításig valóban jobbágyok éltek, nem úgy, mint az Alföldön másutt, ahol a gyakorlatban már jóval az 1848-as törvények előtt megszűnt a jobbágyság. Â jobbágykori társadalmi státus, a feudalizmus kialakította viszonyok Vezsenyen a kapitalizmus korszakában is tovább éltek, s szinte napjainkig hatnak.

47 A jobbágyfelszabadítás a határhasználat rendjében is csak fokozatosan eredményezett változást. 1851-ben még lényegében a felszabadítás előtti viszonyokkal találkozunk, s a művelt területre vonatkozó számadatok az ármentesítések bekövetkeztével változnak csak meg jelentékenyen. Fényes Elek szerint Vezseny határában „úrbériség 2752 hold, mellyből 978 hold szántóföld, 279 hold száraz rét, 1405 hold legelő, 10 hold fűzfás erdő, 50 hold belsőtelek, 30 hold kenderföld. Majorsági birtok szinte ennyi lehet, de ennek nagy része víz alatt áll, s náddal benőtt rétség. Földének kevés része fekete homok, a többi szikes vegyületű, s leginkább termi a tiszta búzát és kukoriczát. Legelője, 80 hold kivételével, árvíz által látogattatik, s ennek elmentével jó mezőt terem, de a ló nem szereti, egyébkint jó sásas, fenyeres takarmánnyal is szolgál. Juhot a lakosság nem tart, de kerti veteményt s vöröshagymát; sokat termeszt."

48 A tel44 BAJKAI Sándor (1981) 67 é. réf., BÜS István (1979) 83 é. ref. 45 PESTY Frigyes, 1979. 153. 46 LÖKÖS Sándor (1980) 66 é. ref. 47 A jobbágy rendszernek ez a sokáig fennmaradó formája Vezseny t az Alföldtől elkülöníti, s az észak-magyarországi területek jobbágyfalvaihoz teszi hasonlóvá. Erről Szabó I.—Szabó L., 1977., külön utalással Vezsenyre. 48 FÉNYES Elek, 1851. IV. 299. 267