Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
Asztalos István: Határhasználat Ikladon a XVIII. század közepén
A térképen látható szántóföldek közül a század közepén már használatban voltak a Hernádi földek, amit 1753-ban „tavaszmezőnek" neveztek. Mint látni fogjuk itt volt az urasági szántó mellett a gazdák 1. calcaturája. A határnak talán a legjobb földjei a Cservölgy kijáratánál, a falutól északnyugatra terültek el. Ezt „búzamezőnek" nevezték el. Ez volt a 2. ealcatura. A falu fölött is létezett kisebb szántóföld, amit 1753-ban még nem osztottak ki A Galga két oldalán jól termő rétek terültek el, amelyeknek egy részét az uraság átengedte à telepeseknek. A majorsági szőlőket a Cservölgy kijárata mellett — a már ismertetett helyeri — találhatjuk. A német jövevények ezt öreghegynek (Altberg), a falu feletti, új telepítésű: szőlőiket pedig Neuebergnek részeit pedig Loch, Kreutzberg, Hendelberg) nevezték el. A falutól északra elterülő hatalmas, összefüggő erdőséget (Juharos) megtartotta az uraság, míg a Hernádi csárda melletti, a domonyi és zsidói határba beékelődő erdőséget (Hrabina) a communitásnak engedte át. Az Altberg alatt kisebb téglaégető (Ziegelhütte) létezett. A vízimalom a Galgából kivezetett malomárok mellett, a falu közelében állott. A községen vezetett keresztül az Aszódról Balassagyarmat és Galgamácsán át Vác felé vivő út. Míg a határ déli részén, a Hernádi csárdát érintve, a Hatvani útról kiágazó, Domony on át Galgamácsa felé vezető Pesti út haladt. Ikladot délről Domony, nyugatról Zsidó és Galgamácsa, keletről és északról Aszód határolta. ^ A HATÁR ELSŐ KIMÉRÉSE Fatavich Ferenc, Ráday I. Gedeon ludányi inspektora 1753. március 20-a táján megjelent Ikladon és ura parancsára a német jövevényeknek kimérte az előre meghatározott 20 „házhelyet", helyesebben jobbágytelket. 11 A faluban ekkor még csak a svábok álltak készen a földek megmunkálására, ám közülük csupán 16 fő vállalkozott egész vagy fél jobbágytelek művelésére. Azért csak ennyien, mert a sváb telepesek kevés vagyonkával érkeztek új hazájukba. Csupán néhány rendelkezett annyival, hogy igásállatot, megfelelő szerszámot vásároljon. A 16 földet kapott családfő 11 telket vett igénybe, így tehát 9 telek üresen maradt. Nem sokáig, ugyanis időközben Hartáról megérkeztek a stájer transzmigránsok, akik részére néhány hét múlva szintén kimértek bizonyos mennyiségű földet, ám erről a „földosztásról" nincsen adatunk. Az 1753. márciusi osztásnál tehát minden nyomásban és azon belül minden táblát 20 egyenlő részre osztották fel. Ezeket a földeket azután az ősi módon, nyilas osztással osztották fel. Az első nyomás az ikladi határnak Domony és Mácsa között elterülő földjein (Hernád) helyezkedett el, amit akkor „tavaszmezőnek" neveztek el, vagyis ide vetették a tavaszi gabonát. Ezt öt táblára osztották, ami közül az 1—4 táblát adták oda a jövevényeknek, az 5. táblát „... nyilra nem bocsátván ...", mivel azt az uradalmi cselédek használtaik. Ez utóbbi terület egyébként az erdő alatt terült el, a cselédek irtották itt ki az erdőt és tették szántóvá. Az első táblában 7, a másodikban 2,5, a harmadik és a negyedikben 2—2 kilás földek voltak. Az ötödik tábla kb. 1,5 kilás földekből állott. A negyedik tábla ismertetésénél megjegyezték, hogy ezekből a földekből akarnak a jövőben a zselléreknek is juttatni. 11 Ráday Cs. Lt. ÁGI 22. 248 '
