Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Bagu Balázs: Bátyu község földrajzi nevei és néprajzi vonatkozásai

-ru, -rü, -tu, tü: házbu, ólbu, kerbü, keritisbü, házru, ólru, keritisrü, teherü, Gézátu, Pistátu, sótu, reggelitü, mátu. 4. A -kor ragban gyakran elmarad a szóvégi -r: hatko, husvétko, újévko. 5. A -nál, -nél kétalakú, de a ragvégi 1 legtöbbször eltűnik: Gézáná, patakná, iskoláná, kertnë stb. Ritkább esetben előfordul még a -nál, -nél rag helyén a -nu: Gézánu, Pistánu, Lajosnu, de ez csak a személyneves formákban. 6. Általánosan használt a hová? kérdésre a -nál, -nél családi rag a -hoz, -hez, -höz rag helyett : Pistáékná, Sándorékná (megyek) stb. A honnan? kérdésre felelő családi rag pedig a -nu, nü: Pistáéknu (jövök), Péteréknü stb. 7. Érdekes melléknévképző a -si: bátyusi (bátyúi, bátyúból való). Okirataink ugyan erről nem szólnak, viszont a környéken ma is így mondják: bátyusi (ez a kislány bátyusi). 8. Egyes szám 3. személyű birtokos személyragként a palatális sorban jelentkezik a -i, -ji: veji, büri, füzetire, cipójibe, kézire, tenyerire. 9. Az ikes igék szabályos ragozása a beszélt nyelvben más megbomlott, különösen egyes szám első személyben: iszok, alszok, eszek. Viszont iktelen igék egyes szám 2. személyében gyakran kapnak ikes személyragot: leszel, veszel stb. 10. Az udvarias felszólító mód azonban mindig ikes ragozású: üjjik le!, egyik má ! Terjed azonban a tessékelő forma is: tessék leülni!, tessék felállni!, tessék enni! 11. Gyakori, hogy az ige kijelentő mód, jelen idő, többes szám első személyben a -juk, jük rag helyett az -uk, ük ragot használják: eduguk, leiruk, kötük, tanuluk, rajzoluk stb. 12. Az ige tárgyas ragozás, kijelentő mód, jelen idő, egyes szám 3. személyében és többes szám 2. és 3. személyében, ha mély hangrendűek a -ja,, -je, -játok, -jétek, -ják, -jék ragja helyett a magas hangrendűeknél szabályos -i, -itok, -itek, -ik ragok váltják fel: mondi, huzi, nyomi, toli, taniti, csináli, oszti, akari, szánti, vakari, monditok, huzitok, nyomitok, tanititok, csinálitok, osztitok, akaritok, szántitok, vakaritok, mondik, huzik, nyomik, tolik, tanitik, csinálik, osztik, akarik, szántik, vakarik. Érdekes elragozni egy igét, a mondi-t példaként: egyes szám: mondom, mondod, mondi; többes szám: monduk, monditok, mondik (tárgyas ragozásban). 13. Egyre erősebb az ún. suk-sük-nyelv: a kijelentő mód helyett felszólító módot használnak kijelentő értelemben: tanítsuk, lássuk — tanítjuk, látjuk. Mondattani sajátosságok Ez a témakör bővebb kutatást igényelne. Itt most csak néhány példát említek meg: 1. Ha perfektiv igét folyamatos jelentésűvé akarnék tenni, rendszerint a -fele képzőt alkalmazzák az igekötő után : megf ele fagynak a gyerekek ; menyetek hazafele. 2. Él viszont a köznyelvi szabályos alak is, amikor a folyamatossátétel végett az igekötő az ige mögé kerül: „Jövök be, oszt látom... Olyan hideg esső esett, hogy fatytunk meg." IV. Lexikai sajátosságok Ez a csoport is inkább csak mint érdekesség szerepel dolgozatomban, hisz nem ez a témám. Példaként azrét megemlítek néhány neylvjárási lexikai sajátosságot Bátyú község nyelvjárásából: 191