Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Bagu Balázs: Bátyu község földrajzi nevei és néprajzi vonatkozásai

kaszaverő, (kalapács, melynek mind a két vége hegyes, alkalmas a kaszaverésre), ringókosár (nagy kerek vesszőkosár), a pióca neve nadály (változatai: pióka, ragáj), csúszó (kígyó), rocska (fejő edény), sopa fáskamra). Érdekességként említjük meg, hogy a községben ismerik a köznyelvi vonószék elnevezést, de a vonókés elnevezés helyett inkább a kétnyelű kés ismertebb. A dikó szó sajátos jelentésben fordul elő: deszkából készült heverő, de gyakran alkalmazzák a kiságy jelentésű fogalomra is. összefoglalásképpen elmondhatjuk Bátyú község nyelvjárásáról, hogy erősen i-ző, akárcsak Dobronyban és Szalókán, Eszenyben, ám nyelvjárási sajátosságaiban egyébként lényegesen eltér. Napjainkig a község nyelvjárásával jóformán nem foglalkozott senki. Mindössze két szógyűjtés jelent meg a Nyelvőrben (XXXIV, 382, LXVIII, 7.). A községről a Kárpátontúli Területi Levéltárban az első adatokat 1531-ből találtam latin nyelven. Varkóczy Istvánné ajándéklevele a Nagy Erdőről. Egy húsz évig húzódó pereskedés alapja lett aztán ez a Lónyaiak és a község között. Már ebben a latin nyelvű szövegben — akárcsak szórvány nyelvemlékeinkben — a földrajzi nevek magyarul szerepelnek. Későbbi adatokat azonban majd csak 1759-ből találunk, amikor egy levélben Lónyai Ferenc földbirtokos tíz forintért jobbágyainak adományozta a faluvégen: „Dibicza kertet örökösen a kezükre adta."

7 Az 1843-as urbáriumi adatok szerint a jobbágyok irtásföldet kaptak; közli névsorukat is. Bagu Miklós Lónyai Gábor jobbágyának például a következő helyen voltak földjei: a Ligeten, a Karasztán, az Alsólázán; kaszálói: Czenén, Karasztán, Börkölesen. 1860-ban készül el Nagylónyán Kavanecz István mérnök tervei alapján Bátyú határának térképe: „Bátyú helység úrbéri illetményei."

8 Ez a térkép feltünteti a dűlőket, a patakokat. A továbbiakban munkámban gyakran hivatkozom majd erre az anyagra (Kat. térk.). Ebből az évből való „Bátyú község helysége határainak majosrági telekkönyve"

9 is, amelyik felsorolja a térképnek megfelelően a Lónyaiak majorsági földjeit s közli azoknak területét ölekben (pl.: Egres 595 650 öl, Nádas 102 598 öl, Kétágú ér 45 645 öl). A földrajznevek összegyűjtésében a következő adatközlők voltak a segítségemre (lásd: 1975. év): 1. Bagu Géza, 67 éves, földműves, munkás; 2. Bagu József, 65 éves, nyugdíjas vasutas; 3. Dankó Bandi, 67 éves, nyugdíjas vasutas; 4. Bagu Dezső, 39 éves, a kolhoz földmérője. A mellékletben közlöm a közlések szerint összeállított dűlőneveket: a Kataszteri térkép, Bagu Géza, Bagu József és Dankó Bandi közlése, valamint Bagu Dezső adatai alapján. (Dolgozatomban a Kataszteri térképen megjelölt dűlő- és helyneveket a Kat. térk. rövidítéssel illetem). I. BELTERÜLETI NEVEK 1. Baksa kútja [Baksa kuttya, -ra, (k-1)]. 1872-ben épült a vasút a községben, megnyílt a vasútállomás. Megépült az útkereszteződésnél a sorompó. A Hollósra és a Lécesre vezető út mellett 7 KTL Acta Urb. Poss. Bátyú 11/1/96. 117. pag. 8 Uo. 120. pag. 9 Uo. 132. pag. 192