Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Novák László: Szabadalmas mezővárosok az Alföldön

NÓVÁK LÁSZLÓ SZABADALMAS MEZŐVÁROSOK AZ ALFÖLDÖN A polgári közigazgatási rendszer kiépítése, 1870 előtt a magyar településállomány alapvetően „városra" és „falura", tagolódott. Birtokjogilag ez az állomány differenciáltabb képet mutatott. A „falvak" egységesen földesúri helységek, jobbágy települések voltak. A városok két nagy kategóriája ismeretes: a szabad királyi városoké és a mezővárosoké. A szabad királyi városok kőfallal körülvett, kiváltságokkal felruházott települések voltak, önálló közjogi és birtok jogú hatóságok, amelyek a Helytartótanács alá tartoztak, földesúr nem rendelkezett felettük, a vármegyén kívül álló szervezetek voltak.

1 A mezőváros szintén egy magasabb közigazgatási, gazdasági, kereskedelmi funkciókkal rendelkező település formáció — a geográfiai, táji kapcsolatrendszereket meghatározó helyi és helyzeti energiáknak megfelelően

2 —, amely azonban nem független a földesúri hatalomtól. A XV—

XVI. században kifejlődött mezővárosok jellemzője az, hogy a földesúr nem tartotta közvetlen hatalma alatt a települést, a jobbágyközösség egy összegben (taxa, cenzus) fizette meg tartozásait, ennek megfelelően viszonylag önállóan irányíthatták sorsukat. A földesúr kiváltságokkal is igyekezett felruházni a íhelységet, vásári privilégiummal erősítette meg, amely szintén a mezőváros fejlődését szolgálta. Ellentétben a civitással, az oppidumot nem övezte kőfal, csupán sövény és árokrendszer, 'kapuk növelték biztonságát.

3 A XVII—

XVIII. században — a sajátos történeti-politikai viszonyok következményeként — a mezővárosok differenciálódtak. A királyi Magyarország vármegyéiben a mezővárosok fokozatosan elveszítették kiváltságos helyzetüket, megszűnt a cenzuális viszony. A földesúri magángazdálkodásra rendezkedett be, majorságot épített ki, s ennek megfelelően limitálta a jobbágytelek nagyságát, igényt tartott a földökre, a jobbágy szolgáltatásokra (dézsma, robot stb.).

4 A török hódoltság területén a XVI—

XVII. században tovább fokozódott a településállomány ritkulása, s következésképpen, a jó helyi és helyzeti energiával rendelkező mezővárosok — melyek többsége szultáni kiváltságot is élvezett, mint a Három város, Jászberény, Halas, Túr — pozíciója tovább erősödött. Ezek nagy határral és pusztákkal, jó mezőgazdasági feltételekkel, kézműiparral és kereskedelemmel, nagyobb népességszámmal rendelkező települések. A föl1 A kérdéshez 1. GYIMESI Sándor: A városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1975. 2 A településföldrajz által alkalmazott fogalmak, amelyek az egyes települések viszonyát fejezi ki szűkebb-tágabb környezetével. Lásd MENDÖL Tibor: Általános településföldrajz. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1963. 3 Vö. BÁCSKAI Vera: Magyar mezővárosok a XV. században. Értekezések a történeti tudományok köréből 37. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1965. 4 Vö. PACH Zsigmond Pál: Nyugat-európai és magyarországi agrárfelelős a XV— XVII. században. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1963.;1. még OROSZ István: A hegyaljai mezővárosok társadalma a XVII. században. In: Agrártörténeti tanulmányok (szerk. Szabó István). Akadémiai Kiadó. Budapest, 1960. 165